Vajda Judit
A tinivígjátékok és a tinihorrorfilmek, sőt tinihorror-paródiák után végre (?) újabb alműfaj született. Ezúttal a tinithriller zsánerével próbálják meg a mozikba csalogatni a közönség legnagyobb részét kitevő kamaszokat. A – rendezőként – a Fullasztó öleléssel debütáló John Polson biztosra ment. Filmje egy már klasszikussá vált erotikus thriller, a hasonlóan semmitmondó című Végzetes vonzerő remake-je, melynek két főbb szerepét a Reese Witherspoon (Erika Christensen)- és a Freddie Prinze Jr. (Jesse Bradford)-hasonmásverseny győztese játssza. A hatás érdekében pedig mindent bevetett, amit a rendezőiskolában tanult: vágás amúgy Eisenstein módjára, a temetői jelenetekhez komor fények, lendületes aláfestő zene. A várakozások ellenére azonban a bevillanó, gyors montázsnak, a megismételt mozdulatoknak, az időnként extrém szögekből vett beállításokank mindig van funkciójuk. Polson jól beszéli a filmnyelvet, kis túlzással még mintha a shocking és a suspense eszközeit is Hitchcocktól tanulta volna. Néha talán visszafogottabb is lehetne, mivel a sok művészkedés helyenként kezd didaktikussá válni. Főleg, hogy maga a történet is enyhén tanmeseszerű: a rossz útra tévedt, barátnőjét megcsaló férfi elnyeri méltó büntetését az életveszélyessé váló csábító személyében (így legalább a feministák is örülhetnek).
Habár Polson filmjét fent jelzett erényei ellenére nyilvánvalóan nem fogják hat kategóriában Oscarra jelölni (mint tették azt a Végzetes vonzerővel), a Fullasztó ölelés kicsit érdemtelenül sikkad el a Mindenütt nő, a Szétcsúszva és az Ali G Indahouse között. Pedig az úszómedencés szexjelenet például igazán ínyenceknek való.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2003/02 61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2090 |
