Pápai Zsolt
Hollywood és Bollywood eurokonform násza. Ashutosh Gowariker egészen az Oscar-jelölésig menetelő indiai eposza.
Ritkán esik meg, hogy egy originális indiai film menlevelet kapjon az erősen helyi értékű produkciók gyártására szakosodott Bollywood határain túlra, mi több, fényes karriert fusson be a nagyvilágban, rajongott és ajánlott darab legyen mindenhol, ahová csak eljut. A 2001-ben Oscar-jelölésig menetelő Lagaan a kivételek egyike: az indiai filmtörténet eddigi legnagyobb költségvetésű produkciója a világ meghódításának igényével készült, és egyszerre vállalja az indiai mozi hagyományait, valamint igyekszik a legfrissebb nyugati trendeknek megfelelni.
Az eredetileg négyórás, de a nyugati forgalmazás kedvéért 25 perccel karcsúbbra vett mű alcíme (Volt egyszer egy India) eposzi méretű mesét ígér. A történethez A hét szamuráj és a Menekülés a győzelembe is sorvezetőül szolgálhatott, azaz a nyugati és a keleti ihletettség is érzékelhető a filmet nézve. A sajátos műfajkevercsnek tetsző fabula egyszerre él a sportfilm, a musical, a románc, a vígjáték és a western eszközeivel, de a zsánerelegyből nem afféle hibrid, hanem egységessé szerkesztett mozi kerekedik. Gowariker direktor az innen-onnan elemelt elemeket hézagmentesen illeszti össze, mégpedig úgy, hogy a művelet közben csupán mértékkel adagolja az egzotikumot, és fél szemmel végig a multiplexekben szocializálódott néző tekintetét keresi.
A Lagaan az indiai mozi egyik kulcsfontosságú és állandóan visszatérő témáját, a nemzeti önazonosság utáni kutakodás problémáját boncolgatja egy mikroközösség hányattatásainak bemutatásán keresztül – egy kifejezetten szórakoztató film keretében. 1893-ban járunk. A nagy nyomorban tengődő, közép-indiai Csampanir tartomány dölyfös brit ura háromszoros terményadót, azaz lagaant követel a néptől, viszont, nem létező nagyvonalúságát demonstrálandó, nyit egy kiskaput: ha az egyik falucska lakói legyőzik krikettben a helyőrség válogatottját, nemcsak ők, hanem az egész tartomány három évre mentesül minden kötelezettség alól. A számukra ismeretlen sport szabályainak megtanulása és a mérkőzésre való felkészülés során a parasztoknak nem csupán a maguk kishitűségével, de az indiai társadalmat leszíjazó előítéletekkel – a kasztrendszer átkos örökségével – is meg kell küzdeniük, azonban az öntudatra ébredés frontján elért sikereik értelmet adnak áldozataiknak.
A néhol derűsebb és humorosabb jelenetekkel is megerősített, epikus áradású történetben a drámai és a lírai betétek képeznek szigeteket, hála a rendre – úgy húszpercenként, félóránként – megérkező, az indiai tömegfilm egyik elmaradhatatlan kellékének számító musical-szekvenciáknak és a feszesre vont szerelmi szálnak. A Lagaan legnagyobb erénye a remek színészválasztás, a sodró erejű cselekményvezetés és az invenciózus fényképezés. Különösen a film első felére jellemző, hogy a jelenetek felsnittelését olajozott svenkekkel, a mező–ellenmező technikát pazarul megkomponált hosszabb beállításokkal, a nagytotálokat pedig szuperközelikkel keveri szisztematikusan a rendező, és ez a vizuális értelemben vett ellenpontozó szerkesztésmód sajátos lüktetést kölcsönöz a képeknek.
A film képi világának megkomponáltsága a feszültség szinten tartásának fontos eszköze, csakúgy, mint a cselekményszövés könnyedsége. Gowariker óvatosan elkerüli az esetlegesen csak lokális érdeklődésre számot tartó momentumokat, és energiái javát a mesélésre összpontosítja, ebből következően még a film teljes utolsó óráját kitevő – a mezei mozista számára is könnyűszerrel megjósolható végkimenetelű – krikettviadalt is képes úgy bemutatni, hogy az a sportágban járatlan néző számára is élő és élvezhető legyen. A Lagaan nem a vigaszágon került be a kortárs A-szériás filmek élvonalába, és méltó vetélytársa bármely fősodorbeli produkciónak. Hollywood és Bollywood nászából izgalmas – ugyanakkor minden ízében eurokonform – mozi született.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2003/02 28. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2071 |
