Köves Gábor
Ökörködés – a műfajmegjelölés egy sokat látott, barázdált homlokú kajak-trénertől származik. Ő arra értette, mit meg nem tesz egy csapatnyi kamasz, hogy a fekvőtámaszok szünetében jól érezze magát. Kis csúsztatással én is erre értem. Ami A Tökös…-ben benne van, nem több képregény-ízű kamaszfantáziánál: autós-motoros üldözés (szigorúan a legújabb modellekkel) a Concorde téren, elszabadult óriáskerék, homokba ásott tuareg-csapat a sivatagban, Párizs-Dakar Rally. Ha Török, akkor Szultán, ha Tökös, akkor Fülig. A Lanvin&Poelvoorde párosításban nem nehéz, sőt alighanem kötelező felismerni a magas, szőke s felemás cipőben csetlő-botló Richard és a keménykötésű, marcona Belmondo kései hasonmásait. Az amerikaiaknál mára már sztenderdnek számító digitális effektek kifogástalan alkalmazása a Besson-iskolát és a globális falu fogalmát, a filmben feltűnő jellegzetes arcok – elsősorban Rosy De Palmáé – önmagukat juttatják eszünkbe.
Csillogóra vikszelt koltok, cipőkrémmel négerre kent arcok, piszoárba esett fogsorok, Mátrix-ízű pofonok, szaharai szürreál – ahány klisé, annyi kedves emlék. Így összefűzve, nem is olyan rémes, a piaci megfontolások és az őszintén gyermeteg ökörködés szoros versenyéből, ha célfotóval is, de utóbbi kerül ki győztesként. Noha A Tökös… nagyon is a Besson utáni idők tipikus francia sikersztorija, ez a fajta celluloid-gügyögés, bár meglehet, már nem sokáig, egyelőre azonban még védhető és bizonyos fokig élvezhető mutatvány.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2003/01 58-59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2054 |
