Tamás Amaryllis
Az iskola mára nem szelíd intézmény. Veszélyes üzem sokhelyütt, ahol nem mester és tanítványok közötti eszmecsere folyik, a kultúra értékeinek átadása generációk között, hanem „specially kids” gerillaháborúja. Miss Johnson (Michele Pfeiffer) reményei is szertefoszlanak legelső óráján, szinte az osztályterem küszöbén, amikor a nebulók falkavezére, Ramirez – afféle Maugli a túlkoros farkaskölykök között – élből lecicusozza. A „fölzárkóztató” pedagógus kosztümjét pólóra, farmerra, westernesizmára váltja, s őziketürelemmel próbálkozik némi szellemi erőlködést kicsikarni a flegma ordasokból. Felocsúdva a rapzene aláfestette, ölésig tartó verekedések látványából, terepszemlére indul a családokhoz. Fekete tanítványát vacsorázni viszi „fehér” vendéglőbe, fekete anyától rezzenéstelenül hallgatja végig a válogatott sértéseket, karate-jelbeszéddel kommunikál az emberi nyelvre nem vevő, többszörösen hányatott helyzetű életuntakkal. Mire a „rettenetes gyerekek” már mutatnának némi hajlandóságot a megjuhászodásra, véglegesen elveszíti a „fekete bárányt”, Ramirezt.
Miss Johnson nem komikus, nem tragikus hős, nem forradalmár. Inkább Mester. Éppen azzal a lépésével vélik azzá, hogy magukra hagyja (és talán rádöbbenti) az „ok nélkül lázadókat”, hogy az élet, a kultúra, akár a gyertyaláng, ellobbanhat.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1996/02 64. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=196 |
