Vaskó Péter
A Universal úgy döntött, hogy a legutóbbi divatnak megfelelően címegyesítő horror-rangadót szervez kedvenc szörnyeinek. Egybeöntve kapjuk a stúdió 30-as évekbeli aranykorának összes szépirodalomból átemelt kasszarobbantó figuráját. A matula-kalapos Van Helsingről megtudjuk, hogy mielőtt a klasszikus regényben szereplő öreg proffá vált volna, a katolikus CIA vatikáni alkamazottja és bérgyilkosa volt, aki egyházi megbízásra irtotta a gonosz különféle megtestesüléseit.
A Carpenter-féle turbo-technikával felszerelt hollandus a film elején mindjárt karóvégre is kapja a végzetesen eljekyllesedett Hyde urat. A következő megbízatás azonban még rázósabbnak tűnik, magát Drakulát kell hűvösre tenni Erdélyben, akivel a helyi gonoszírtó arisztokrata-család sehogysem boldogul. Segítségül ráadásként megkapja a klérus málé szörnyügyi technikusát. A németalföldi rémvadász, azonban a helyszínre érve azt látja, hogy Drakulát három (zuhanó)bombázó feleség (Verona, Aleera és Marishka!), és a csatasorba állított vérfarkas segítik. Ráadásul Drakulát megharaphatta egy Alien, mert titokban vámpírfiókákat nevel óriástojásban, és életrekeltésükhöz az Igorral kiegészített teljes kompánia Frankenstein villannyal hajtott Szörnyetegét keresi (akinek ennyi rém kevés, azt érje gáncs és megvetés!). Plusz bonyodalom, hogy a Van Helsing-segítő helyi Drakulaűző megbízott egy darázsderekú push-up mellű szépség.
A trendhez hűen a mozi erősen húz tinihorror irányba: a szereplők érettsége és a laza-kúl modor késő serdülő hangulatokat idéz, Lugosi és Karloff kelet-érlelte ábrázata helyett a trendi rémek arcai gazdagon cukrozott zabpelyhes reggelikről és helyesen alkalmazott arcpakolásokról árulkodnak, ami sajnos erősen a Buffy és Angel szintű sorozatok felé tolja az összhatást. A horrorválogatottat pályára küldő film nemigen bízik a nehézkes és lassú suspens-technikában, a leginkább későgót rockénekesre emlékeztető Van Helsing ehelyett egyesíti magában James Bond, Bigyó Felügyelő és Rambó erényeit: lázas tempóban tör össze női szíveket mosollyal és karóval, miközben gőzturbinás számszeríjjal osztja Erdélyben a megbocsátást. Klasszikusok kommandó-ritmusban. Plusz a filmben folyton mindenki üvölt – mivel a sztori nem túl érdekes, a színészi játék is inkább alibi-jellegű, inkább fogják be a fülüket és élvezzék a javarészt pixelből szőtt vadromantikus látványt (ha tudják).
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2004/06 61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1940 |
