Tartalmi elemek kiemelése
rendező | színész | operatőr | forgatókönyvíró | zenész | egyéb személy | filmcímek | egyéb cím | Mindegyik | Egyik sem
Jelölje be, mely tartalmi elemeket szeretné kiemelve látni a szövegben!

Láttuk még

Szeress, ha mersz

Kis Anna

Yann Samuell esküszik, hogy még az Amélie előtt fogant az agyában a gondolat. Hisszük vagy sem, úgy tűnik, hogy Amélie figurája (aki nem csak attitűdjében, de – a vak is láthatja – külső megjelenésében is prototípust teremt) még jó darabig kísért a francia filmiparban. S bár az eredeti édesbús infantilizmusában is volt valami enyhén irritáló, végül olyan ragadós derűvel töltötte be a nézőteret, ami előtt a legcinikusabb kritikusnak is fejet kellett hajtania. Hát ilyet csak egyszer lehet. Az utánzatokban (vagy véletlen párhuzamos termékekben) marad az édesbús, meg az infantilis, de azt az átütő erőt csak nem sikerül újrateremteni.

Sophie és Julien 8 éves korukban kezdenek bele meredek mutatványokat produkáló, „mered vagy nem mered” játékukba. A film ezt az absztrakciót kínálja róluk, hogy a „vétkes pár” már zsenge korában kiűzetik a paradicsomból, és rettenthetetlen kitartással váltja valóra a dörgedelmet, miszerint az élet csupa kín és fájdalom. Egy ágyban alszanak el 8 évesen, hogy aztán 18 évesen ébredjenek fel ugyanott, és egész életükben dacosan küzdjenek a felnőtté válás ellen. Életútjuk külön irányt vesz, de játékuk – amely a felnőtt élet könyörtelenségével egyenes arányban válik egyre kegyetlenebbé és abszurdabbá – tovább folytatódik, mondhatni perverz lételemük lesz, csakhogy ne kelljen hagyományos módon szembesülniük a köztük tomboló szerelemmel. Tradíció, hogy a francia filmben a szerelem őrült, és kötelezően hány fittyet bármi konvenciónak: Sophie és Julien elébb még édesen, később idegesítően, még később pedig már öntörvényűen pusztítva hág át minden szabályt, tekintet nélkül bármire, bárkire. Az egyre vadabb és fordulatosabb meccsek azonban túlburjánzanak, és a film végére agyonnyomják az első harmadban még annyira szerethető jeleneteket. A Szeress, ha mersz! mindennek dacára élvezhető film, még akkor is, ha helyenként fárasztó, és a bizarr befejezés – ahelyett, hogy hatalmasat csattanna –, inkább csak csendben kipukkad.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/06 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1936

Kulcsszavak: 2000-es évek, francia film, gyerekkor, szerelem,


Cikk értékelése:szavazat: 1389 átlag: 5.36