Ádám Péter
Louis (José Garcia) szerelmi bánatában épp felakasztja magát egy parkban, de Antoine (Daniel Auteuil) megmenti. És ahogyan, a súlyos férfitestet megtartva, nagy nehezen levágja a kötélről a szerencsétlent, úgy nehezedik rá, teljes súlyával és minden kudarcával egyetemben, egy egész elfuserált emberélet. Amiért most már Antoine is felelős, utóvégre ő hozta vissza a másikat a halálból.
Az alaphelyzet sokat ígérő, és egy kicsit Szép Ernő Májusára emlékeztet. Antoine (ő egy jól menő párizsi étterem főpincére) tisztában is van a felelősséggel: megpróbál erőt önteni a férfiba (befogadja a lakásába), állást szerez neki (a munkahelyén beajánlja borpincérnek), sőt, régi barátnőjét, Blanche-t is felkutatja (Sandrine Kiberlain). És ahogyan Louis lassan összeszedi magát, és talpra áll, úgy csúszik ki a kezdetben erősnek és kiegyensúlyozottnak látszó Antoine lába alól a talaj. Csinos barátnője, akit emberbaráti kötelezettségei miatt elhanyagol, faképnél hagyja, és miközben Blanche-t fondorlatosan vissza akarja szerezni a barátjának, beleszeret a lányba.
A film a francia bulvárszínház, a vaudeville legjobb hagyományait követi, és ha úgy nézzük, minden meg is van benne, ami a jó vígjátékhoz kell: Lubitsch-filmeken pallérozódott rendezői rutin, abszurd helyzet, kínos félreértés, köznapi emberek szájába adott irodalmias dialógus. Mindössze egy baja van, hogy csöpögően negédes. Vagyis hazug. Kellett volna még bele egy csipetnyi só, némi kétségbesés, keserűség. Különös, de ebből az öngyilkossággal kezdődő filmből teljesen hiányzik a tragikus dimenzió. Márpedig – gondoljunk csak Moliére-re – enélkül nincs se hiteles humor, se hiteles komédia.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2004/06 58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1933 |
