Géczi Zoltán
David Mack két és fél évet szánt az akciódús pszicho-noir Kabuki-albumok animációs változatának előkészítésére, azóta élőszereplős adaptációra váltottak a Foxnál.
A Kabuki szépsége oly igéző, elég találomra felütni valamelyik albumot, rögvest szíven ragadja az embert. S a pazar külcsín nem kevésbé becses tartalmat keretez: cyberpunk és film noir, freudiánus pszichológia és high-tech szemlélet, klasszikus görög tragédia és keményvonalas nipponológia, filozófia és költészet, efféle nemes veretű komponensek adják ki a David Mack nevéhez rendelhető képregények legfőbb elemeit. Hasonló stílusbravúr mozgóképre adaptálása ritkán sikeredik szeplőtlenre: érdemes lesz hát figyelemmel kísérni a Fox Searchlight sleeper-hit portfolióját gyarapító projekt sorsát.
*
A sorozat központi alakja, Kabuki, tragikus figura, kivel csúfosan elbánt a csalfa sors: a fiatal lány sohasem ismert mást, mint a fájdalmat és a halált; a külvilág számára ő senki és semmi; nincs más barátja, mint skizofrén önmaga; kincsként gondozott örökségét a múltban elszenvedett, szó szerint megsemmisítő trauma, és a mérhetetlen szégyen képezi. Anyját, Tsukikót a császári hadsereg rabolta el a második világháború éveiben, a lány az egykori szexrabszolga és egy haditengerész tiszt kései gyermekeként fogant. Féltestvére, Ryuichi Kai olyannyira felháborodott a becstelen frigyen, hogy elhagyta apját, majd a szervezett bűnözés világában futott be magasra ívelő karriert. Csak azért tért vissza, hogy megtorolja a családot sújtó szégyent: megölte mostohaanyját, ám nem tudta, hogy a nõ terhes. A tábornok megmentette és felnevelte a gyermeket, valamennyi befolyását latba vetve, féltõ gonddal rejtette fia elől, ám Ryuichi Kai végül rálelt fattyú féltestvérére. Ukiko – „az eső lánya” – ekkor tapasztalta meg első ízben a halált: kilenc percen át volt flatline, az arcába vágott írásjelek pedig élete végéig kísérik, nyíltan hirdetve szégyenletes származását.
A halotti jelentés kiállításával a lány hivatalosan eltávozott az élők közül. Nevelőapja beszervezte őt egy különleges kormányügynökség soraiba: a Noh végrehajtói egytől-egyig stigmatizált, személyazonosság és múlt nélküli, egyedi maszkokat viselő fiatal nők (szép sorban: Scarab, Tiger Lily, Butoh, Ice, Snapdragon, Siamese), kik felsőbb utasításra, bőséggel szórják a halált. Kabuki társaival együtt hivatott őrizni az egyensúlyt az új Japán világában, amelyben szétszálazhatatlanul fonódnak össze a megakorporációk, a szervezett bűnözés és a politikai elit. A viszonyok átláthatatlanok, senki sem tudhatja igazán, ki melyik oldalon játszik ebben a globális partiban, így az egyébként sem veszélytelen megbízatások teljesítésén felül a puszta túlélés is komoly terheket ró rá. A lány skizofréniája kiteljesedik: egyik oldalról ő Kabuki, a biztos kezű mészáros; másik oldalról ő Ukiko, a feloldhatatlan kétségek közt vergődő, megalázott és kiszolgáltatott fattyú. És bár az oltalmazó maszk iránti kétségbeesett ragaszkodása nem engedi, hogy felhagyjon a gyilkolással, mégis képes rá, hogy szépséget fakasszon a tragédiából: költészetté nemesíti a halált, mert éppoly művészi szinten bánik a tollal, miként a lő- és hidegfegyverekkel.
*
Kabuki lebilincselő, komplex története egy amerikai fiatalember, David Mack leleménye, s bár grafikusi minőségben többen is bedolgoztak a szériába, íróként teljes kontrollt gyakorol a tíz éve futó sorozat felett. A sok változóval dolgozó, aprólékosan kidolgozott mítosz eddig hat albumot számlál (Circle of Blood; Dreams; Masks of the Noh; Skin Deep; Metamorphosis; Scarab), az összegyűjtött kiadások teljes terjedelme eléri az ezerháromszáz (!) oldalt. A grafikai minősége kicsit egyenetlen, és bár a kollaborációban készült, tusba oltott Circle of Blood (A vér köre – utalás a felkelő Nap vörös korongjára), Scarab (Szkarabeusz) és Mask of the Noh (Noh maszkjai) is figyelemre méltó, a David Mack zsenialitását dicsérõ, vegyes technikával (akvarell-tus-ceruza-fotó-egy kis Photoshop – imponáló káosz) készült színes albumok színvonala már egyedülálló a piacon. Mack grafikusként és mesélőként egyaránt brillírozik: páratlanul jól érti az emberi test anatómiáját és boszorkányos ügyességgel szerkeszt, az agysebész precizitásával és a poéta érzékenységével bontja ki a főszereplő hasadt mikrouniverzumát, érzékeny melodrámával ellenpontozza a rideg pusztítást.
A széria erősségének tükrében komoly kihívás kedvenceket megnevezni, ám ha ki kell emelni valamelyik albumot, úgy a 2001-es Metamorphosis (Átváltozás) és a ’97-es Skin Deep (Sekély seb) mellett voksolna a rajongását nyíltan felvállaló recenzens. Utóbbi lenne a sorozat legérdekesebb kiadványa, a Kabuki által hordozott legfőbb értékek eredője, kézenfekvő, miért is kívánják a mozgókép részévé tenni: akadnak bár cselekményben sokkalta gazdagabb anyagok is, de a főszereplő klausztrofóbiás léleksztriptíze, az eredeti ötletekben tobzódó grafikai kivitelezés, az intim légkör és a sztori eszköztelensége egyszerűen lehengerlő.
A történet szerint Kistestvér megszökött a szervezettől, hogy megbosszulja anyja és önnön maga halálát, a Noh pedig hajtóvadászatot hirdetett renegát végrehajtója ellen. Az ügynökök három instrukciót kaptak: 1. Megtalálni Kabukit. 2. Ha halott, vigyék haza holttestét 3. Ha él, vigyék haza holttestét. Az album a dráma utolsó felvonásával indul, társai, a Sziámik rátalálnak Kistestvér kihűlőben lévő porhüvelyére. Tűzharc, káosz; teherrel nem menekülhetnek, így kénytelenek helyben megsemmisíteni a testet. Bomba robban, majd vágás, vissza a múltba. Kabuki idegen helyen tér magához. Kiderül, hogy a Control Corps nevű szervezet rabolta el: édesanyja sírjánál találtak rá, sérülten haldoklott, ám visszahozták az életbe, hogy az állami tanúvédelmi program keretén belül rehabilitálják. Fogvatartói hamis emlékeket ültetnek fejébe, narkotikumokkal tömik és manipulálják, hogy információt adjon át magáról és a Noh ügynökeiről. A vegyészeti műremekekkel szétütött Kabuki maszkja nélkül mezítelennek érzi magát, ellenáll a kondicionálásnak, hallgatása megtörhetetlennek tetszik. „Nem mondhatok semmit önnek, még vissza nem adja az arcom.” – közli a pszichológussal. A doktornő visszakérdez: „Az arcát?”. „A jobbik arcom. Az igazi arcom.” A lány tehát néma marad, ezért elveszik tőle a hamis világ illúzióját.
Innentől pokoli szenvedés vár rá: horrorisztikus tripek gyötörik, az ürességtől kongó magánzárka egyre szűkül, kínjában megfesti, versekkel írja össze a padlót és a falakat, harcos szelleme, a benne lakó sárkány tehetetlenül vergődik, nem találja a kiutat. Az ingermentes környezet csendes tébolyt fakaszt, Kabuki elveszíti időérzékét, és olybá tűnik, józan ítélőképességét is, ám a kritikus pillanatban különös üzeneteket talál a mellékhelységben. A vécépapírra, intimbetétre, origami-figurákra írt leveleket egy Akemi nevű lány jegyzi. Kabuki egyetlen kapcsolata ő, senki mással nem beszélt már hosszú hónapok óta. Akemi tippeket ad, miként lehet túlélni az installációs eljárást, mily technikák segítségével védheti öntudatát. A lány összerendezi széttört egóját, megpróbálja restaurálni önnönmagát, ám mikor átadják neki a maszkot, visszatér Kabuki személyisége, és beszélni kezd. Scarab (alias Akemi?) az utolsó utáni pillanatban lép közbe: a Noh ügynöke átvágja a hírszerzőtiszt torkát, majd felfedi maszkját. A rövidkarddal operáló nő jelent: „Megtaláltuk az elveszett Kistestvért.”. Mire a központ utasítása így hangzik: „Hozzák haza.” - és a kilenc hónapon átívelõ fogság után véres konfrontáció bontakozik ki Kabuki és ügynöktársai közt.
*
A Kabuki szép sikereket hozott alkotójának, kereskedelmi fronton remekül hasít, kritikai téren pedig tiszteletet parancsoló elismeréseket gyűjtött be – alig akad komoly szakmai díj, melyet ne vehetett volna át David Mack. Az albumok milliós példányszámban keltek és kelnek el, a civilizált könyvpiac áldásait élvező országok lakói többnyire könnyedén hozzáférhetnek az anyanyelvő mutációkhoz (a valószínűsíthetően magas, hazai piacon kitermelhetetlen jogdíj és nyomdaköltség okán csak zárójelben, félve jegyezném meg, mily öröm lenne kézbe venni egy magyar kiadást). David Mack katalógusa ezen felül számos egyéb, mondhatni kevésbé emlékezetes tételt is tartalmaz, emberünk bérmunkában ügyködött az új generációs Daredevil körül (Parts of a Hole), rajzolt az Alias számára, íróként támogatta az Ultimate X-Men sorozatot, besegített egy Jinx albumba, ám tavaly ősszel visszatért szívszerelméhez, és folytatta a Kabukit. Az új sorozat – The Alchemy – alig két füzetet élt meg, majd visszavonták a piacról, a kereskedő szerint: „because of the movie”.
Megszokhattuk már, hogy az eredeti ötletek terepén egyre reménytelenebb hiánygazdálkodást folytató hollywoodi stúdiók õrült tempóban forgatják a sikeres képregények adaptációit, sorsát a Kabuki sem kerülhette el. David Mack összesen két és fél évet szánt az animációs változat elõkészítésére, ám a projektet a felmerült problémák okán lefújta a Fox. Sebaj: immáron egy élõszereplõs adaptációt elõlegeznek meg a szerzõdések, amelyet – talán– idén kezdenek el forgatni. Mondják, a szkript a Circle of Blood és a Skin Deep cselekményét olvasztja egybe, az alkotó nyilatkozata szerint (Mack okosan kiharcolta a forgatókönyvírói és a produceri kreditet, nagy gonddal vigyázza teremtményét, ám meglehetõsen szûkszavú, ha az elõkészítés alatt álló film felõl kérdezik) a legkomolyabb kihívást a „tökéletes színésznõ” felkutatása jelenti. Részemrõl inkább azon aggódom, az élõszereplõs változat miként tudja átmenteni a képregény kötõszövetét jelentõ, selyemfinomságú, bõséges narrációt. Fennáll a kockázat, hogy legrosszabb esetben szétpofázzák a mozit, odaveszhet az álomszerû, intim hangulat, és közönséges feslettséggé fajulhat a finom szexualitás; ám ha értõ rendezõ kezébe kerül a képregény, úgy megsemmisítõ szépségû, bölcs és drámai mozgókép kerekedhet a képregénybõl. Milyen kár, hogy David Lynch már nem dolgozik hozott anyagból, Christopher Nolan pedig hosszú idõre elkötelezte magát a Batman-franchise iránt: a meghasadt tudatú, bosszúszomjas költõ-végrehajtó gyönyörû-rettenetes története, ha már a stúdió oly tántoríthatatlanul ragaszkodik az amerikai rendezőhöz, éppenséggel nekik állna a legjobban.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2004/06 12-13. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1927 |
