Csillag Márton
Le a kalappal az előtt a szülő előtt, aki a moziból hazatérve meg tudja értetni vacogó fogú gyermekével, hogy esős délutánokon – amikor papa-mama dolgozik és az Orczy téri Chen néni vigyáz rája – egyetlen agresszív kalapos macska sem fog berontani a lakásba. Az angolszász kiskölköket rímbe szedett meséivel mintegy 60 éven keresztül szórakoztató Dr. Seuss 1957-es, körülbelül 1600 szavas szösszenetének friss filmes feldolgozása a szándékolt szerzői hatás ellenkezőjét éri el: a kisközönség saját laposra unott fantáziájának feltárása és bebarangolása helyett kénytelen beérni egy a legmodernebb technikát és kiforrott látványtervezői tudományt prezentáló LSD-trippel. Az azonos szerzőtől kölcsönvett Grincs sikere után természetes, hogy Brian Grazer producer egy újabb promóciós fogkefét akart becsempészni a kisiskolások tisztasági csomagjába, csak arra nem gondolt, hogy 1. épkézláb dramaturgia hiányában a Halálos iramban faltól-falig házi-változata kerekedik a bájos történetből, 2. a macskát alakító Mike Myers játéka megreked valahol az Ózból ismert gyáva oroszlán és Austin Powers karaktere között, 3. a rendezői székbe ülő Bo Welch látványtervező (Ollókezű Edward; Batman visszatér; Men in Black; Vadiúj Vadnyugat) a cselekmény teljes színhelyéből Tim Burtont mímelő, uniformizált habcsókvilágot teremt. Az esős délutánokon otthon unatkozó gyerekeket belső utazásra serkentő mese eleganciája és finom humora a nagy igyekezet és költségvetés hatására tömény akcióba és vulgáris viccekbe fordult, a sztereotip figurák között egyedül a digitális aranyhallal lehet szimpatizálni, a gyomorforgató látványorgián pedig már az ötletes magyar szöveg sem segít. Bocsássatok meg, gyerekek, de ha mindenképpen parázni akartok, inkább nézzétek meg Az idő urait, Seuss bácsit pedig hagyjátok forogni a sírjában!
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2004/05 61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1921 |
