Köves Gábor
Igyekvõ, ambiciózus munka Tony Scott legfrissebb ámokfutása. Mûgond és lelkesedés terén nem lehet hiányérzetünk, kétség sem férhet hozzá, ez a baseball-satyakos angol szívbõl és meggyõzõdésbõl dolgozik. Ilyen díszes felhajtás mellett, már-már ünnepi körülmények között csontot törni, eret vágni és emberhúst darálni igazi unikumnak, sõt kimondottan bátor tettnek számít ebben a korhatár-frászos, lagymatag közegben, nem is beszélve a sok elnõiesedett, politikailag korrekt igazságtevõrõl, akik helyett végre egy igazi férfi vágtat fehér lován a déli pampákon. Jócskán megérett a helyzet, hogy Uncle Sam rendet tegyen a déli szomszéd háza táján, ha már a helyi erõk csõdöt mondtak, s az emberrablás nemzeti sporttá és jól jövedelmezõ iparággá nõtte ki magát Mexikóban. Az írástudó óriások földjérõl érkezõ katona kezdetben zárkózott, mogorva legény, akinek szívét csakis az õrizetére bízott cserfes szõke kislány lágyíthatja meg. A gyógyulás szép és megható folyamatába rondítanak bele a szívtelen emberrablók, akiknek bûnükért változatos halálnemekkel kell lakolniuk. Aligha lehetünk eléggé hálásak a lehetõségért, hogy munka közben figyelhetünk meg egy gyakorló gyilkoló-gépet, a szemfülesek akár még egy-két praktikus fogást is elleshetnek a szerepét a tõle megszokott átéléssel alakító Denzel Washintontól, aki a trükkre trükköt halmozó operatõri munka támogatásával látványos eseménnyé emeli a sorozatos kínvallatásokat és kivégzéseket. Nevezhetnénk stílusjátéknak is a látványelemekkel való efféle bûvészkedést, ha mindeközben nem gondosan szétkent agyvelõdarabkák homályosítanák el az optikát. Így viszont nagyon is úgy fest, Scott egyszerûen azért tobzódik az effektekben, mert megteheti. Sõt megtehet még mást is: szépen világító glóriával ajándékozza meg fõhõsét, aki így elfoglalhatja méltó helyét a filmvászon hõsi halált halt pszichopatáinak táborában.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2004/11 59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1830 |
