Kolozsi László
Ha hihetünk a filmeseknek – nem hihetünk –, az Amerikába érkező emigráns sorsát alapvetően meghatározza, hogy melyik országból érkezett (szakadt hajón, a fedélközben): az olaszok kisebb-nagyobb súlyú bűncselekményeket követnek el, az oroszok nagyobb súlyúakat, a törökök takarítanak, az írek pedig isznak és szenvednek. Jim Sheridan filmjének ír hőse, Johnny, inni ugyan nem iszik, legalábbis nem annyira, mint Frank McCourt regényében (Angyal a lépcsőn) az írek, szenvedni viszont annál jobban szenved. New York legdurvább negyedében lakik két kislányával. A hőség elviselhetetlen. Johnny elindul, hogy légkondicionálót szerezzen a tikkadt családnak: sikerrel jár, beüzemeli az erősen amortizálódott beltéri egységet, de korai az öröm, a gép kivágja a biztosítékot, a házban lakók ordítanak. Ilyesfajta kudarcok sorozatából áll össze a film ír családjának a története. Az Amerikában: melodráma; az amerikai kritikusok legalább olyan gyakran emlegetik a filmmel kapcsolatban Frank Caprát, mint amennyiszer titulálják a filmet szívmelengetőnek vagy szívbemarkolónak. Az Amerikában igazi hőse, aki nem adja fel, aki nem engedi el a reményt, egy pillanatra sem, nem Johnny, az apa, hanem a kislánya: Sarah alakításának súlya van, miatta lesz ez a melankolikus kamaradarab igazi dráma. Sokszor felhasznált és elhasznált történetekből, érzelmekből és hangulatokból – a család kiruccan abba a vidámparkba is, amit szerintem még a tízes években húztak fel díszletmunkások – építette fel egyértelműen önéletrajzi filmjét Jim Sheridan, de egyrészt a remek színészeknek, másrészt annak köszönhetően, hogy minden pillanatban érezni, hogy az, amit a vásznon látunk, megtörtént; az Amerikában, ha nem is megdöbbentő vagy feledhetetlen, de mindenképpen figyelmünkre érdemes film.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2004/02 61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1788 |
