Turcsányi Sándor
Apák és fiúk. Ezúttal pittsburghi vizeken. A szereplők feléről már a film elején kiderül, az apjuk rendőr volt (épp most lőtték le) vagy most is az. A szereplők másik feléről az derül ki, hogy a fiuk rendőr. Arrafelé úgy látszik, ez nem összeférhetetlen, sőt az egész rabló-pandúr egy nagy fene családi vállalkozás, mert előlépnek a kuzinok, vők és sógorok is. (Vajon ki van addig a boltban?)
Mielőtt felismernénk, hogyan lehet e kiterjedt családfán zöldágra vergődni, már van egy rakás hulla, mintegy a mű eszmeiségét prejudikálandó. És annyi autó van összetörve, hogy csak az ócskavas árából az ezredfordulóig bőségesen fedezhető lenne valami kisebb kelet-európai ország filmgyártása.
Még az áraknál maradva. E havi rejtvényünk: Mi van az árral szemben? Az, ki azt mondja, a bár, az sajnos kiesett. Az árral szemben (a mozijegy viszonylatában nézvést) a színvonal van. A jegyár magas: százhatvan forint néhol. A színvonal pediglen most is alacsony, mint Bruce Willis.
Eszembe jut kamaszkorom néhány legszebb nyara. A csibészpáholy és az egységes helyár. Nos, jelen opuszunk a kétforintos helyárral szemben is alul maradna. Amolyan igazi ötcentes csemege: bádogedeon. Az előállítási árral szemben – fabatkát sem ér.
S ez még csak a kezdet! Folytatom a harcot! Az randa kultúrmocsok ellen. Stílusosan, a fegyveres harcot. Megint lelövöm a poént! Az öngyilkos a gyilkos. A végén a képibe is vágja a hős: Ön gyilkos, jóuram!
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1994/01 57. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=178 |
