Turcsányi Sándor
Világsikert aratni könnyű, a magyar közönségfilmet kitalálni sokkal nehezebb. A producer közbelép.
– Hogyan támadt az az ötlete, hogy magyar gyártású és valószínűleg csak Magyarországon forgalmazható filmet készítsen?
– Az ötlet magját a magyar újságírók ültették el bennem. Állandóan azzal nyúztak, hogy mikor fogok már magyar filmet készíteni. Én igazából nem is tudtam, mit jelent az, hogy magyar film, különbözik-e a többitől vagy nem. De Magyarország annyira magáénak tekintette a sikereimet, olyan sok kitüntetésben részesített, hogy elhatároztam, megpróbálok valamit visszaadni az országnak vagy a magyar filmvilágnak, ami talán fellendíti kicsit a szakmát. Az volt a kihívás, hogy tudunk-e olyan filmet gyártani Magyarországon, magyarokkal, amelynek megtérül a költségvetése. Ha ez a film a moziforgalmazásból, a videóeladásból és a televíziós jogdíjakból be tudja hozni az árát, akkor példaként szolgálhat a szakmának.
– Mennyire játszott közre a választásában, hogy Kern András és Koltai Róbert filmjei viszonylag sikeresek voltak, többé-kevésbé visszahozták a befektetett pénzt?
– Semennyire. Egyszerűen elmentem megnézni a színdarabjukat, nagyon tetszett, és úgy gondoltam, hogy ez olyan téma, amiből Magyarországon sikeres film lehet. Ők talán korábban is sikeresebbek voltak, mint mások, bár Tímár Csinibabája sokkal nagyobb nézőszámot ért el, mint a Szamba vagy a Sztracsatella.
– A magyar filmkészítők örök panasza, hogy nagy nehezen előteremtenek annyi pénzt, amennyiből a film elkészül, de hogy utána forgalmazzák, tévéspotja legyen, arra már nem marad egy krajcár sem. Milyen százalékban fordítanak a film költségvetéséből a forgalmazására?
– Ez két külön költségvetés. Tehát mi mint gyártók legyártjuk, és aztán a forgalmazó feladata, hogy megbecsülje, mennyit érdemes vagy mennyit kell ebbe belefektetni, hogy a maximumot hozza ki belőle. De ezt előre nem lehet megállapítani, csak akkor, ha már látták a filmet.
– Ez esetben ugyanaz a gyártó és a forgalmazó, az Intercom, tehát valami előzetes elképzelése már lehet arról, hogy mennyit szánnak a forgalmazására.
– Igen, de teljesen külön zsebre dolgozunk. Tehát mint producer legyártottam ezt a filmet az Intercom nevében. Most az Intercomnak mint forgalmazónak kell megbecsülnie, hogy mit tud ez a film behozni, tehát mennyit lehet rákölteni.
– Egy ilyen kis ország filmkészítésében lehet-e önfenntartó filmekre törekedni, vagy mindenképp szükség van az állam támogatására?
– Az csak egy szép plusz, ha van állami támogatás. De szerintem a filmnek mint önálló szakmának meg kell állnia a saját lábán. Néha támogatnak, néha nem, arra nem lehet alapozni, ez így nem egy üzem. Egy rendes üzem a gyártmányával meg tudja keresni a költségeket, így működik a filmgyártás a világ minden más részén. Azt szeretném bizonyítani, hogy ez Magyarországon is elérhető. Vegyük csak a televíziós szakmát, amely idáig száz százalékban állami támogatásból élt, de most átalakul kommersz tévévé, tehát amit gyártanak vagy vesznek, annak az árát be kell hozniuk. Ha nekik sikerül, miért ne sikerülne a filmnek is. Ehhez persze ki kell elégíteni a közönség vágyait. Ebbe néha beletalál az ember, néha nem, itt csak próbálkozni lehet, de ha olyan filmet tudsz gyártani, amit a szakma is értékel, a közönség is szeret, akkor azok is hajlandók lesznek finanszírozni, akik idáig nem láttak benne üzletet. Ettől a perctől a filmvilág egész arculata meg fog változni.
– A miniszter félrelép az előzetes garanciák birtokában a legjobb eséllyel pályázik arra, hogy sikeres legyen. A feltételezett sikert követi-e hasonló kísérlet?
– Én nagyon szeretném, ha valaki garantálná nekem a sikert. Csak remélem, hogy eltaláltuk a magyar közönség hangulatát, el tudjuk őket szórakoztatni két órára. Egyébként azt hiszem, hogy az alkotók vagy a producer személyének semmi köze ahhoz, hogy a közönség szórakozik-e, vagy nem. Lehet, hogy az első héten elmennek a moziba a kedvünkért vagy kíváncsiságból, de a második héten már biztosan nem, és nem mondják a szomszédjuknak, hogy te, ezt a filmet muszáj megnézned. Egy filmet csak a közönség kaphat fel a vállára, csak ő csinálhat belőle sikert. És már el is indult a következő kísérlet: Tímár Péter filmje, a Zimmer Feri már nem állami támogatásból készül, hanem egy befektető finanszírozza, aki azért adott rá pénzt, mert bízik benne, hogy keresni fog vele.
– És Önnek van-e már következő terve?
– Nincsen. Az én célom az volt, hogy ezt az egyet megcsináljam, hátha el tudok indítani vele valamit. Lehet, hogy ezt beképzeltségnek hiszik, pedig nem annak szántam, pusztán megpróbáltam a saját rizikómra egy másik utat mutatni a fiatal rendezőknek, producereknek. Hogy igenis, ha kitalálod az ötletet, ha megdolgozol érte, és éjjelnappal azon vagy, hogy sikerüljön, akkor erre megvan a lehetőség Magyarországon is.
– Tehát ennyi volt az Ön ambíciója, megmutatni, hogyan kell sikeres filmet csinálni, aztán csinálja Ön után mindenki, ahogy tudja?
– Nagyjából ennyi. Nem akarok Magyarországon stúdiót alapítani, vár a munka Amerikában. Nekem az a dolgom, hogy legyártsam ott azokat a filmeket, amikre már szerződéseket kötöttem. Kivettem majdnem egy év szabadságot, amit arra szántam, hogy megpróbáljunk előállítani egy magyar mozisikert. Azért két filmet ezalatt is legyártottam. Megvan hozzá a stábom, elég, ha elindítok valamit, aztán már megy magától. Magyarországon persze több időt kellett rászánnom.
– Többéves forgalmazói tapasztalata van már Magyarországon. El tud-e tartani egy ilyen kis piac egy – vagy több – forgalmazó vállalatot?
– Szerintem igen. Egy tízmilliós ország, persze, nem a legnagyobb piac, de vannak ennél kisebb országok is szép számmal, és ott is lehet forgalmazni.
– A közönségfilmek megítélését a nézőszámbűvölet irányítja. A Sztracsatella és a Szamba 100 ezer, Tímár filmje úgy 300 ezer nézőt vonzott Magyarországon. Mekkora nézőszámtól lenne sikeres A miniszter félrelép?
– Nekem az a célom, hogy megdöntsük három évre visszamenőleg a legnézettebb filmek rekordját. A Függetlenség napja volt az egyik 750 ezer nézővel, a Jurassic Parkot kb. 800 ezren látták idáig. Ezt akarjuk most felülütni.
– Lehetségesnek tartja azt, hogy A miniszter verni fogja az amerikai filmeket a magyar nézettségi toplistán?
– Ez a célunk. Ha ez sikerül, akkor bebizonyítottuk, hogy igenis lehet Magyarországon sikeres filmet gyártani. Ha megnézed az európai országokat, Olaszországban minden évben egy olasz film a legsikeresebb, és nem egy amerikai, ugyanez a helyzet Franciaországban, Németországban. Ausztriában mondjuk egy német film az első, de a finneknél, a svédeknél megint csak hazai film vezet. Magyarországon is meg lehet teremteni azt a légkört, hogy a magyar filmek legyenek a legsikeresebbek.
– Nem kell messzire menni, a cseheknél is így áll a dolog, viszont nálunk ilyen soha nem volt. Nem lehet, hogy a magyar néző egy életre elkönyvelte, hogy a magyar film nem is lehet olyan érdekes?
– A közönség ezt csak abból tudja elbírálni, amit látott.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1997/12 22-24. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1710 |
