Harmat György
Az a baj ezzel a filmmel, hogy cselekménye is van. A gyermeteg és kusza sztori középpontjában nukleáris töltetek ellopása, visszaszerzése áll, a hongkongi rendőrség által kölcsönadott „szuperügynök”, Jackie Chan éppúgy nehezen ismeri ki magát a CIA, a KGB utódja és az orosz maffia folytatta „ki kicsoda és ki ellen harcol” játékban, akár a néző. Ráadásul az akcióvígjáték nemegyszer a kelleténél komolyabban veszi magát, sok benne a beszéd és túl kevés az akció. Pedig a verekedős, üldözős, rombolós jelenetek megkomponálásában – korábbi hongkongi produkciói bizonyítják – Chan szinte verhetetlen. Ő ugyanis inkább akrobataként, ötletmesterként, „koreográfusként” jeleskedik, mint színészként. Néhány – sajnos nem elég – gyöngyszem azért ebbe a (nem általa rendezett) friss amerikai munkájába is jutott. Hihetetlen például, mennyi mindent tud kezdeni egy kétágú létrával, ha védekezni kell. Azt meg aligha gondoltuk eddig, hogy karaterúgásra a gólyaláb is alkalmas, sem azt, hogy a keleti harcművészetek – igaz, kissé fékezett tempóban – a víz alatt is űzhetők. Bámulatosan szellemes dolgokra képes Jackie Chan, kár, hogy az Első csapás olyan cirkuszi előadás, melyben a rendkívüli attrakciókra olykor negyedórákig kell várni.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1997/10 60-61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1673 |
