Simó György
Végre egy igazi jutalomjáték. A szezon puffogós filmjei közül ezt a John Woo dolgozatot tartják sokan az idei nyár legjobbjának a Hollywood őshazájának számító Amerikában. Gyorsan hozzáteszem, én is. A filmes erőszak költészetének koronázatlan királyaként nyilvántartott Woo a Broken Arrow-ban már kipróbált John Travolta mellé ezúttal a Szikla óta szépen kigyúrt és érett nehézfiúvá cseperedett Nicholas Cage-et választotta, és hálás feladatot bízott rájuk. Versenyt játszhatnak egymással. A film szabályosnak tűnő terrorista történetnek indul: (Sean Archer) Travolta egy elit-kommandó és egy boldog család fejeként az életét teszi rá, hogy elfogja fia gyilkosát és emellett a világ legveszélyesebb gazemberének számító (Castor Troy) Cage-et. Ez egy milliárdos kárt okozó repülőtéri műveletben mindjárt a film elején sikerül is neki, ám mindez csak előjáték a film valódi témájához. Troy ugyanis ideggázbombát felejtett valahol a városban, és az egyetlen lehetséges mód, hogy megtalálják, ha a modern tudomány eszközeinek igénybevételével Archer arcot cserél a kómában fekvő Troy-jal, és így becsapva annak öcsikéjét kiszedi a bomba feltalálási helyét. A kóma persze véget ér, Troy feltámad, és egyből Archer arcában és családjában és pozíciójában találja magát, miközben a valódi, az igazi, a jó Archer a terrorista burájában és a börtönben reked. Woo elegáns nemtörődömséggel ugrik át a képtelen technikai részleteken, a fontos számára az arc- és identitáscsere. Az önmagában is működő alaphelyzet és Woo emblémának számító, balettszerűre koreografált lövöldözős jelenetei mellett a film Travolta és Cage lubickolásától igazán jó. Hol egymást játsszák-ünneplik, hol azt élvezik, hogy gond nélkül lehetnek durvák és finomak ugyanabban a szerepben, próbálgatják a személyiség határait és a kísérletezés árát. És velük együtt, kockázat nélkül ml is.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1997/10 59-60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1671 |
