Nyírő András
Hogyan tömörítsük a káromkodást elektronikus levélben?
Még hogy mindent elárasztanak a képek, elfelejtünk olvasni, vége az írásbeliségnek… éppen most néztem végig, az elmúlt fél évben több mint négyezer (!) levelet írtam, ez összemérhető egy közepes méretű vállalat teljes forgalmával. Az Internet sokféle szolgáltatásai közül máig a legnépszerűbb a levelezés. Amikor elkezdtem, azt hittem, hogy csak a weben fogok bóklászni, hiszen kivel is levelezhetnék? És főleg miről? A barátaimat, ismerőseimet elértem személyesen, telefonon, a főnökömnek feljegyzéseket adtam be papíron. Az Ifjúsági Magazin levelezési partnereket kereső rovata már a hetvenes években hidegen hagyott.
Amikor állandó Internet-hozzáférésem lett, valamikor az őskorban, jó négy évvel ezelőtt, akkor sokáig csak ilyen leveleket kaptam az ismerőseimtől: Üdv a fedélzeten, ha megkaptad ezt a levelet, írj vissza. Visszaírtam, hello, megkaptam, üdv, és ennyiben maradtunk. Aztán úgy alakult, hogy az egyik kollégámmal emilben (villanyposta?) oldottunk meg egy problémát. Amikor valóban találkoztunk, olyan volt, mintha lett volna valami titkos ügyünk, valami közös misztikus élményünk. Egyre több ismerősömnek lett elektronikus postacíme, és egyre hatékonyabb lett a szokásos reggeli körtelefonok helyett (foglalt, nincs otthon, mellémegy) emilben intézni a dolgokat. Ha mobil számot hívok, nem azzal kezdem, hogy hogy vagy, hanem azzal: hol vagy, és gyakran kapok olyan választ, amire illik felajánlani, akkor visszahívlak. Az emilt mindenki akkor nézi meg, amikor akarja, tulajdonképpen az üzenetrögzítő továbbfejlesztett változata: könnyebb végignézni az üzenetet, szelektálni, válaszolni.
A legnagyobb bajom az emillel az volt, hogy hiányzott belőle a kézírás íze. Az aláírásomra büszke vagyok, szeretem, ahogy az A keresztvonala kanyarog, és rájöttem, hogy ha rosszkedvem van, akkor lefelé kunkorodik, ha jókedvem van, akkor meg fordítva, mint a macska farka. Hogy lehet ezt számítógépen reprodukálni? Sehogy. De azért az ember csak próbálkozik. Én kettőspontot teszek az A elé, :A, és ha olyan kedvem van, akkor olyan szóval fejezem be a levelemet, ami ara végződik, hogy így zárhassam a levelet: voln:A. Sokan játszanak hasonló kis magánjátékokat, a jó ég tudja, hogy más észreveszi-e egyáltalán, én mindenképpen elvagyok vele. Egy idő után azonban rájöttem, hogy a géppel írt levelek is árulkodnak a szerzőről. Sokan játszanak a nyelvvel, törik, facsarják, rövidítik, új szavakat találnak ki. A levelezésem tele van egy kisebb irodalmi szöveggyűjteményre való ötlettel.
Ha már meguntuk a Hellót, akkor kezdhetjük levelünket spanyolos eleganciával így: Hola! A smiley-król már mindenki hallott: néhány írásjellel kis arcokat rajzolhatunk, ezekkel fejezhetjük ki érzelmeinket, csak fordítsuk el a lapot 90 fokkal. Mosoly :-), bánat :(. Ezeket emilben ragozhatjuk is, :-)tam rajta. A rövidítések amúgy is népszerűek, ki szeret sokat gépelni. Leggyakoribb káromkodásunkat általában így tömörítik: b+. A tapasztaltabbak úgy állítják be a levelezőprogramot, hogy az minden levél végére fűzzön egy megjegyzést, ilyesfélékkel lehet találkozni: Ha elolvasta, tépje össze ezt a levelet (haha, elektronikus levél, nem lehet összetépni), Ez a levél kizárólag újrahasznosított elektronokból készült.
Emilben tegeződni illik, olyan világ ez, mint az autós hőskorban, amikor egy lerobbant autós mellett azonnal felsorakoztak a segítőkész kartársak. Több olyan ismerősöm is van, akivel telefonon magázódunk, de levélben tegeződünk. Az ember nem megy koncertre fürdőnadrágban, viszont a strandon magyarázatra szorulna a szmokingunk. A légkör barátságos, de azért könnyű bárkivel pillanatok alatt összeveszni. Az évek során rászoktam arra, hogy ha ilyen vitába keveredek valakivel, akkor inkább felhívom telefonon, mert levélben napokig nyúzhatnánk egymás idegeit valami olyan félreértés miatt, amit két perc alatt lehet tisztázni. De előfordult már olyan vitám is, amit könnyebb volt emilben tisztázni, itt van ideje az embernek végiggondolni azt, amit a másik ír, az élő beszélgetés hevében talán megfojtottuk volna egymást. A vita elején nyugalomra kell intenünk a heveskedőt: mollban, haver, mollban!, vegyél vissza, jó!?, ne ugass, mert leokézlak, ne arcolj! Ha ez nem volt hatásos, akkor követelhetjük, hogy az illető monnyon le, illetve közölhetjük vele, hogy neked reszeteltek (reset: a számítógép újraindítása). Ha mindezért a végén bocsánatot kell kérnünk, mondjunk csak ennyit: megabocs.
A kommunikáció felgyorsul, mondjuk, holott az ember közvetlen tapasztalata az, hogy az Internet rettenetesen lassú. Olyan ez, mint a globális felmelegedés, nálunk lehűlést eredményez. A lassúságra számtalan kifejezés van forgalomban: araszolnak, csörgedeznek az adatok, ha sokáig nem történik semmi, akkor azt mondjuk: matekozik a gép, malmozik, esetleg megjegyezhetjük: leesett a pedál. Mégis számtalan meglepetés ér bennünket a világhálón, ilyenkor lebabázunk, lepadlózunk, leolvadunk vagy barokkosan dibi-döbi-ledöbbenünk. Képek helyett szóképek: ami vacak, az analóg, béta változat, faküllős, igénytelen, lepattant, megy a levesbe, prebéna, retek, összefoglalva suxx.
Az iNteRNeTTóban gyűjtjük az ilyen kifejezéseket, hetente hat-nyolcat is beküldenek az olvasóink. A cybernyely elképesztő sebességgel fejlődik. Néhány hét alatt levonulnak nyelvi divathullámok, újak jönnek, új szavakkal, új játékokkal. Nem kell nyelvésznek lenni ahhoz, hogy megállapítsuk, számtalan kifejezés jött át a katonai nyelvből, az angolból, a profi nyelvi kísérletezők (írók, újságírók) munkáiból. Ez a nyelv hamarosan hatással lesz a köznyelvre is, hiszen aki internetezik, az nagy valószínűséggel tagja, vagy tagja lesz az információs elitnek, hatással lesz arra, hogy mi jelenik meg az újságokban, mit hallunk a tévében, rádióban.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1997/10 27. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1658 |
