Hámori Dániel
Hatalmas. Vérvörös. Felszarvazták. Erősen dohányzik, szamurájsérót és XXL-es ballonkabátot hord, továbbá mázsás kőkesztyűt a jobbján. Ráadásul van egy hatalmas mordálya is. Hellboy az új évezred macska- és csokiimádó jó fiúja, innen lentről, a Pokolból. Ha az igaz ügynek ilyen a harcosa, hát a gonosz sem lehet akárki: az első fimverzióban egyenesen az elnyűhetetlen, karizmatikus Raszputyin, aki a cári család manipulálása helyett most egy csapat őrült náci élén épp a világvégét hozó ősgonoszt akarja meginvitálni a második világháborúba. A várt káosz helyett azonban Hellboy érkezik: a Földre pottyant ördögfióka egy amerikai kommandó óvó karjaiba kerül, majd hazafivá cseperedve démonvadász és paranormális nyomozó érik belőle. A film fordított Sötét zsaruk-meséje úgy ötven év múltán folytatódik, amikor a visszatért orosz próféta és náci játszótársai ott folytatnák, ahol abbahagyták: világvége, miegymás. Elszabadul a Pokol – az X-Men tagjaira pedig vélhetőleg a kiöregedett szuperhősök otthona vár…
Mike Mignola misztikus, éjfekete árnyékokban úszó, markáns stílusú képregényfolyama a karcos modorú ördögről és az ügynökség egyéb természetfeletti munkatársáról a ’90-es években elképesztő népszerűségre tett szert, nem is kerülhette el a megfilmesítést. Guillermo del Toro a comics hangulatát jól átmentő, szórakoztató, akciókban és poénokban sem szűkölködő, okos mozit rendezett. Pontosan adagolja a kellő mennyiségű horrort és akciót, nem lépve túl azt a határt, mellyel szétrombolná a film tökéletesen felépített képi világát. Ron Pearlman, veterán karakterszínész – aki lassan már elmaradhatatlan résztvevője a del Toro-életműnek – megelevenedett Hellboyként látható élvezettel püföli péppé a tengernyi ellent. Sziklaököllel. Szó szerint.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2004/10 61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1616 |
