Varró Attila
Kevin Smith, hasonlóan imádott képregényhőseihez, akik közül párnak legújabban szerzőként is rész vesz pályafutásában (Daredevil; Green Arrow), gyakorlatilag kettős életvitel rabja, legalábbis életműve tanúbizonysága szerint. Karcos, maró humorú low-budget filmjeit, amelyeknek tíz éve töretlen indie-kultuszát köszönheti, immár másodjára ellenpontozza egy érzékenyebb, színdúsabb romantikus darabbal, ami a való élettől távolibbnak tűnik, a rendező magánéletéhez mégis szorosabb szálak fűzik a többinél. Míg a Képtelen képregény Smith ifjúkori románcát örökítette meg intim részletességgel, addig a Jersey Girl lassan ötödik éve tartó apasága élményanyagát dolgozza fel egy szelíd családi film keretében. Főhőse, Ollie Trinke magára marad újszülött leánygyermekével, miután feleségével végez egy alattomos aneurizma: az összetört, állását vesztett férfi idős édesapjához költözik New Jerseybe, majd a kezdeti nehézségek és egy hétéves időugrás után szembekerül élete negnagyobb dilemmájával, midőn döntenie kell arról vajon a Will Smith-istálló leendő sajtóreferense vagy főállású édesapa legyen.
Noha a döntés kimenetele kézenfekvő, miként a cselekmény minden egyéb fordulata, a Jersey Girl nem okoz különösebb csalódást nézőinek – már amennyiben azok a romkomok szerelmeseinek és nem Smith rajongóinak táborát gazdagítják. A rendező ezúttal teljesen kilép eddigi munkái metavilágából (amit mi sem jelez jobban Jay és Néma Bob cseppet sem fájó hiányánál) egy olyan műfaj kedvéért, ami nem kifejezetten igényli a hanyagul világított, kézikamerás rögvaló fésületlen hőseit és párbeszédeit. Smith rokonszenves igyekezettel próbálja kamatoztatni egyéni kvalitásait az ismeretlen terepen, stílusa, hangvétele azonban esetlennek érződik a Zsigmond Vilmos fényképezte bájos klisévilágban. Érzékeny, hiteles kiskomédia helyett szerencsés esetben kedélyes édelgés, rosszabb esetben renyhe kamaszfantáziák kiélése marad (mint mikor a hétéves cölibátusban élő, ámbár roppant sármos Ollie-nak az első randin könyörszexet ajánl a csábos tékáslány, akitől előtte pornóvideóit kölcsönözte). Márpedig kevés kiábrándítóbb dolog van egy felnőtt férfi kamaszfantáziáinál – kivéve, ha a sajátunkról van szó.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2004/10 59-60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1612 |
