Kovács Kristóf
A földön ötmilliárd ember él, hal, dolgozik, tartozik, követel, fel-, ki-, vagy becsinál, hogy csak néhányat említsünk a népszerűbb szabadidős tevékenységek közül, Hollywoodot azonban ez a jelek szerint egyre kevésbé érdekli. Meglehet, joggal vélik úgy, hogy az emberi lehetőségeket hiánytalanul leképezték, érthető tehát, hogy érdeklődésünk mindinkább a földönkívüliek felé fordul, akik amúgy is mind nagyobb számban landolnak kistisztviselők, termékmenedzserek, nemzetvédelmi káderek, hatósági közegek és egyebek tudatában.
Olykor filmkritikusokéban is, akiknek ilyenkor kapóra jön, hogy bírálat címén tartalomismertetni, bizony helytelen. Földönkívüli legyen a talpán, aki képes volna elmondani, hogy ez a film miről szól. Tommy Lee Jones dévaj pofákat vág, Will Smith daliás léptekkel halad az Eddie Murphy által kitaposott, hova se vezető ösvényen, míg a többiek oszposz olyanok, mintha Jim Carrey családfájából sodorta volna el őket a zord Bóreász. Vannak továbbá a földönkívüliek, akik hol tollukhullott fogkefére, hol zacskóstejre emlékeztetnek, a lényeg az, hogy ne legyünk ott, amikor felveszik a látványtervező Rorschach-tesztjét. Elsülnek még – az ott a konfliktus, illetve sztori helye – lézersugárfegyverek, Linda Fiorentino főszereplő pedig gyakorta folyamodik a miniszoknyában való hempergőzés eszközéhez, ami erotikus mellékzöngének azért halaványka. Igaz, az ilyesmit nevezik Hollywood-szerte családi filmnek. Aztán csodálkoznak, hogy annyi a válás.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1997/09 60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1586 |
