Gelencsér Gábor
Pickpocket – francia, 1959. Rendezte és írta: Robert Bresson. Kép: Léonce-Henri Burel. Zene: Jean-Baptiste Lully. Szereplők: Martin LaSalle (Michel), Marika Green (Jeanne), Jean Pélégri (Felügyelő). Gyártó: Campagnie Cinématographique de France. Forgalmazó: HBO Max. Feliratos. 76 perc.
Robert Bressonnál aligha találhatunk nagyobb
szerzőt a modern film történetében, noha filmjeinek többsége irodalmi mű nyomán
készült: kétszer adaptált Bernanos-regényt (Egy falusi plébános naplója,
Mouchette), kétszer forgatott Dosztojevszkij (Egy szelíd asszony,
Egy álmodozó négy éjszakája), egyszer Tolsztoj nyomán (A pénz). A
Zsebtolvaj az első eredeti forgatókönyv alapján megvalósított munkája (a
továbbiak a Vétlen Baltazár és a Talán az ördög), ám ebben is
felfedezhető irodalmi hatás, mégpedig a Bűn és bűnhődésé. Dosztojevszkij
tehát a „legfoglalkoztatottabb” írója a rendezőnek, s nem véletlenül. Bresson
alapkérdése ugyanis a megváltás körül forog, amely magában foglalja a bűnt:
mintegy a bűnös életen át vergődve juthatunk el az üdvözüléshez. A Zsebtolvaj
utolsó mondata nyíltan kimondja ezt a tételt: „Milyen szörnyű utat kellett megjárnom,
hogy eljussak hozzád” – súgja a zsebtolvajként börtönbe került Michel a beszélőn
szerelmének, Jeanne-nak, miközben a rácson keresztül megcsókolják egymás arcát,
kezét. Felragyog a kép, s megszólal Lully fenséges zenéje. Ám mindez néhány
rövid másodperc műve, Bresson itt sem enged szikár stílusából, ahogy az egész film
egy óramű pontosságával és monotóniájával mondja el a főhős
érzelmi-egzisztenciális drámáját.
Külön ki kell emelni azt a
formabravúrt, ahogy a rendező a filmnyelv alapvető kifejezési eszközeire bízza történetét,
a címadó motívum pedig mintha e kifejezőeszközök kitüntetettjének, a montázsnak
az esszenciáját valósítaná meg. Hiszen a zsebtolvajlás „művészete” is gyors
snittekből, ha többen dolgoznak együtt, akkor villanásnyi váltásokból áll,
ahogy vándorol a bankó vagy a pénztárca kézről-kézre, zsebből-zsebbe. Amiképpen
a főhős számára a zsebtolvajlás bűne önmegvalósító „sorsesemény”, úgy Bresson
számára az akciók képi-hangi feldolgozása hasonlóképpen válik kinematografikus
filmeseménnyé.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2023/02 63-63. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15847 |
