Gyöngyösi Lilla
Jack Mimoun et les secrets de Val Verde – francia, 2022. Rendezte: Malik Bentalha és Ludovic Colbeau-Justin. Írta: Florent Bernard és Tristan Schulmann. Kép: Thomas Lerebour. Zene: Mathieu Lamboley. Szereplők: Malik Bentalha (Jack Mimoun), Joséphine Japy (Aurélie), Jérome Commandeur (Bruno), François Damiens (Bastos). Gyártó: Mandarin Films / Pathé. Forgalmazó: ADS Service. Szinkronizált. 104 perc.
A kalandfilm napjainkban az egyik
legelhanyagoltabb műfaj: Hollywoodban évente egy-egy darab készül (Jumanji, Dzsungeltúra vagy a meglepően
vicces és kompakt Az elveszett város),
de a kisebb nemzeti filmgyártásokban is ritkán nyúlnak hozzá. Nem véletlenül:
poszt-kolonialista szemmel a műfaj számos vonása problematikusnak tűnhet,
természetéből adódóan költséges is egy ilyen film, miközben ahogyan eltűntek a
világtérképről a fehér foltok, úgy a kalandfilm minden nagyszerűségét is
kiaknázták az utóbbi évtizedekben.
Mindez nem zavarta Malik
Bentalha színészt, aki egy kaland-vígjátékot választott írói és rendezői
debütálásként, amelynek a főszerepét is vállalta. A francia komikus két tapasztaltabb
írót és egy társrendezőt is bevont maga mellé, ám a Jack Mimoun és a rejtélyek szigete épp a felszínes forgatókönyvén
és az ötlettelen rendezésén bukik el. A film adottnak veszi a tudásunk a
karakterekről, előzményekről és körülményekről, mintha a sokadik részről lenne
szó, de valójában egy éppen csak kidolgozott világban játszódik. Jobb híján a sablonfigurák
adnak fogódzót: a híres, eltűnt tudós talpraesett lánya, a nagyképű, üresfejű
tévésztár, a nagy mamlasz, az erőszakos ex-katona és a gonosz rivális. A
történet is a műfaj közhelyeinél marad: az erre alkalmatlan csapat egy kalóz
kardját keresi hangulatos, látványos helyeken, meglepőbb fordulatok nélkül.
Biztos, ami biztos, a film
megágyazott a folytatásnak, de Benthala művében egyetlen emlékezetes poén vagy esemény
sincs, és a legegyedibb ötlete (a magát kalandornak hazudó, valójában csaló
tévésztár, Mimoun jellemfejlődése) is kidolgozatlan. A Jack Mimoun a bennünk élő, gyermeki felfedezőt szeretné megszólítani
(hiszen ki ne akart volna egykor „régész” lenni), mégis érdemes megvárni az Indiana Jones ötödik részét, ha vérbő kalandizgalmakra
vágyunk.
A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
offline: Filmvilág folyóirat 2023/02 58-59. old. | |
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15838 |