Baski Sándor
A Man Called Otto – amerikai, 2022. Rendezte: Marc Forster. Írta: David Magee. Kép: Matthias Koenigswieser. Zene: Thomas Newman. Szereplők: Tom Hanks (Otto), Mariana Treviño (Marisol), Rachel Keller (Sonya), Cameron Britton (Jimmy). Gyártó: Columbia Pictures / Stage 6. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 126 perc.
Fredrik Backman nálunk is körberajongott svéd
sikerregényét 2015-ben adaptálta Hannes Holm (Az ember, akit Ovénak hívtak), a film pedig többek közt az amerikai
mozipénztárakat is meghódította, így csak idő kérdése volt, hogy megvalósuljon
a hollywoodi remake. A feleségét sirató, a világgal és a szomszédságával
haragban álló mufurc vénember története, akinek végül egy bevándorlócsalád
olvasztja fel a szívét, olyannyira exportképes, hogy Marc Foster verziójában
nem is kellett hangsúlyos változtatásokat eszközölni.
Az ember, akit Ottónak hívnak
az összes lényeges pontban követi az eredeti cselekményét, az apró módosítások
pedig mind azt szolgálják, hogy Ottó figurája szervesen kapcsolódjon az
amerikai álom mítoszához. A szentimentálisra hangolt flashbackekből egy olyan
egyszerű lélek portréja bomlik ki, aki a tiszta udvar, jól karbantartott autó
és a családi biztonság szentháromságában találja meg az élet értelmét, a
jelenben pedig azért képes végül megnyílni mexikói szomszédasszonyának, mert ő is
hasonló célokért küzd. A régimódisága ellenére pedig, mint kiderül, kellően progresszív
– nemcsak egy kóbor macskát, egy transz tinédzsert is befogad, a fináléban
pedig lecseréli klasszikus Chevrolet autóját egy benzinfaló monstrumra,
jelezve, hogy még képes a kapitalista tempót is felvenni.
Tom Hankshez, mint a középosztálybeli
kisember mindenkori mozgóképes avatárjához tökéletesen passzol a szerep, és szemben
a Lesz ez még így se! Jack
Nicholson-féle mizantrópjával, ő nem kiállhatatlanul, csak szerethetően
zsémbes. Hogy a remake létjogosultságot nyer, az részben neki, részben a
Marisolt alakító Mariana Treviño lefegyverzően őszinte játékának köszönhető. A
svéd eredetihez hasonlóan Az ember, akit
Ottónak hívnak sem újítja meg a melodráma műfaját, de szívmelengetési
kísérletei közben legalább nem lépi át a giccshatárt sem.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2023/02 57-57. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15835 |
