Varró Attila
Knock at the Cabin – amerikai, 2023. Rendezte: M. Night Shyamalan. Írta: Paul Tremblay regényéből M. Night Shyamalan. Kép: Jarin Blaschke. Zene: Herdís Stefánsdóttir. Szereplők: Dave Bautista (Leonard), Jonathan Groff (Eric), Ben Aldridge (Andrew), Kristen Cui (Wen). Gyártó: Blinding Edge Pictures / FilmNation. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 100 perc.
Legyen szó egyéni megváltás-történetről vagy
kisközösségek túlélő-harcáról, a Shyamalan-életmű legjellegzetesebb tematikai
vonása az univerzum által küldött jelek észrevétele és értelmezése: olyan
kényszeresen vonul végig az életművön – istenkereső ötödikestől vírusfejtő
tanáron át egy ősi legenda alakjait kutató házmesterig –, mintha csak a rendező
a való világot is egyetlen óriási narratív rejtvénynek tartaná, amelynek
megértéséhez elég egy revelatív erejű felismerés, máris afféle isteni plot
twisttel minden világossá válik. Eddigi rejtélymegoldó történeteihez képest
azonban a Kopogás a kunyhóban nem csak azért jelöl szemléletváltást,
mert az izolált helyszínű MNS-típussztori (háromtagú szivárványcsaládot erdei
kunyhójukban túszul ejt négy apokalipszis-látnok, emberáldozatra kényszerítve
őket a világ megmentése érdekében) immár a jelek felismerése helyett azok
elismeréséről szól – szembeállítva a hit és a racionális világnézet stratégiáit
–; de abban is újdonságot jelent, hogy a Váratlan Átértelmező Csavart épp annak
kategorikus szabotálása jelenti.
Ám ennek felismerése
csupán az alapregény ismeretében lehetséges, ugyanis az adaptáló rendező hiába
követi szinte szó szerint Paul Tremblay Cabin at the End of the World-jét,
ha azután a történet felénél bekövetkező döbbenetes fordulattól megfosztva úgy
átírja és kasztrálja a sztorit, mintha Cameron egyetlen óceánjárót sem
süllyesztene el a Titanicban. Míg a Tremblay-regény arról szól, milyen
kétségbeesetten ragaszkodunk saját kis buborékunk berögződéseihez, Shyamalan
inkább az emberi összetartás és önfeláldozás megváltó erejének szentel egy
unalomig ismert melodráma-tanmesét, kigyomlálva a kíméletlen példázatból
mindazt, ami aktuálissá teszi a 2020-as években – amelyről egyelőre nem úgy
tűnik, hogy az emberiség egyéni áldozatvállalása árán elkerült globális
katasztrófa évtizedeként fog bevonulni az antropocén történelmébe. Shyamalan álomgyáriparos
társaihoz hasonlóan a könnyes csodát választja, nehogy már szembesülnünk
kelljen tetteink véres konzekvenciáival – bár a jelek immár szembeszökőek és
tagadhatatlanok, ráérünk szűkre húzni a nadrágszíjat, ha majd bőingek potyognak
az égből.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2023/03 55-56. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15820 |
