Pauló-Varga Ákos
Császi Ádám filmje Buñuel és Östlund ironikus szellemiségének jegyében leplezi le a társadalmi érzékenység álszent és képmutató oldalát.
Legyen szó a VIII. kerületben ragadt roma fiatal kilátástalanságáról (1 hét), az ugyanazon a környéken dolgozó kisstílű drogdílerekről (Undorgrund), lecsúszott impotens striciről és örömlányairól (Gyengébb napok), vagy épp a magyar vidéken szerelembe eső huszonéves fiúkról (Viharsarok), Császi Ádám filmjei kirekesztett, reményvesztett hősöket mozgatva reflektálnak aktuális társadalmi jelenségekre. A rövidfilmek a súlyos témák ellenére mégis groteszk hangulatú, sokszor kimondottan humoros, tragikomédiába hajló történetek, míg az első egész estés, a Viharsarok a korábbi, pörgő dialógusokra és kézi kamerázásra építő művekkel szemben a lecsiszolt, minimalista fogalmazásmóddal kísérletezett sikerrel.
A Cigány magyar című színpadi dráma mozgóképes továbbgondolása, a Háromezer számozott darab a romákkal kapcsolatos együttérző, de szépelgő és hamis hozzáállást forgatja ki. A film nemcsak elegánsan átlép az érzékenyítés és elfogadás elkoptatott közhelyein, hanem ezekkel szembehelyezkedve a kisebbségek megítélését övező elitista képmutatásról, a többségi társadalom önáltatásáról és az ebből következő előítélet-spirálról szól. A színdarabban is látott hivatásos és civil roma színészek (Horváth Kristóf, Farkas Franciska, Oláh Edmond, Pászik Cristopher, Varga Norbert és Pápai Rómeó) olyan élethelyzeteket játszanak újra, amelyek mindegyike a cigánysággal kapcsolatos leegyszerűsítő, sztereotip megközelítésből indul ki. A befogadó rendkívül kényelmetlen kérdésekkel és saját zsigeri előítéleteivel szembesül, így a filmet is azok fogják igazán értékelni, akik a helyén tudják kezelni a provokációt, kész válaszok helyett inkább a kérdések iránt érdeklődnek.
Császi és a forgatókönyvet társíróként jegyző Lengyel Balázs (A Vektor, Répa, Lajkó) azonban nem állnak meg a traumatizált kisebbségi hősök és a többségi társadalom viszonyrendszerénél, a Háromezer számozott darab gyorsan meta-szintekig jut el. A cselekmény a romák és a nyomor artisztikus reprezentációja köré épül, miközben a szüzsé kezdettől fogva azt sugallja, hogy a művészet eszközeivel legfeljebb az érzékenyítés és az elfogadás illúzióját hozhatjuk létre. Izgalmas a duplacsavar, a kamerába néző, impozáns díszletekbe helyezett szereplők a filmbéli színdarab színészei, a mű ezzel is utal saját megkonstruáltságára. A hátrányos helyzetű fiatalokból álló társulat Berlinbe utazik, hogy a művészelitbe tartozó „gádzsó” rendező (őt játssza Horváth Kristóf, Császi emblematikus, egyébként roma származású alkotótársa) színdarabjában szerepeljenek. Az itt játszódó jelenetek a kortárs filmművészetben leginkább Ruben Östlund által űzött, már-már trollkodásba hajló őrületre hajaznak stílusban és minőségben is, de gyanús, hogy Császi Ádám Aki Kaurismäkinak is rajongója.
A berlini színház hangsúlyos szimbólummá válik: az intézmény a magas kultúra bástyája, ahová az egyik hazai roma szegregátumból szállítanak át egy házat háromezer számozott darabban. A kiszámíthatatlan, lehengerlő jeleneteket olyan gegek gazdagítják, mint például Wieland Speck szerepeltetése. Speck civilben a társadalmi ügyeket zászlajára tűző Berlini Filmfesztivál Panoráma programjának koordinátora, itt pedig jól fésült kurátorként lényegében a saját paródiáját alakítja. Mindebből fergeteges szatíra bontakozik ki, mely a kulturális kizsákmányolást, a nyomor művészi megjelenítésének problémáit és a kisebbségek egzotizáló, ezzel megbélyegző ábrázolását állítja a középpontba. Az egymással sokszor csak laza kapcsolatban álló szekvenciákat Balázs István Balázs lenyűgöző operatőri munkája segít összetartani: a gyönyörűen bevilágított díszletekben légies kameramozgások, tökéletes ritmusú hosszú snittek és virtuóz térváltások sorjáznak.
Ritkán készül olyan magyar film, mely ennyire bátran képes a felszínre hozni társadalmi tabukat és provokatív alapállásával a kisebbség és a többség közötti párbeszédre sarkall. Mivel jelenleg úgy tűnik, a jövőben ritkán láthatunk efféle hazai mozgóképet, így tanácsos belenézni abba a görbe tükörbe, amit Császiék elénk tartanak.
Háromezer számozott darab – magyar, 2022. Rendezte: Császi Ádám. Írta: Császi Ádám, Lengyel Balázs. Kép: Balázs István Balázs. Zene: Kalotás Csaba. Szereplők: Horváth Kristóf, Farkas Franciska, Oláh Edmond, Pászik Cristopher, Varga Norbert, Pápai Rómeó, Wieland Speck. Gyártó: Unio Film. Forgalmazó: Mozinet. 96 perc.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2023/05 09-10. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15819 |
