Kolozsi László
A nemzet aranyai – magyar, 2023. Rendezte: Zákonyi S. Tamás. Írta: Eckhardt Balázs, Csurka Gergely. Kép: Babos Tamás. Zene: Csengery Dániel. Gyártó: Flash Back. Forgalmazó: Fórum Hungary. 149 perc.
A Zákonyi S. Tamás producer és rendező dokumentumfilmje, A nemzet aranyai, szólhatna a veszteségről, arról, hogy a legfontosabb emberét vesztette el a csapat, Benedek Tibort; szólhatna a dicsőségekről, lehetne egy színes tabló a győzelmekről: de így elég kevés lenne. Szólhatna a lehetőségekről is, arról, hogy mi kellett ahhoz, hogy három ilyen kiváló balkezes játékos legyen egy csapatban. Szólhatna a vízilabda szerepéről a magyar sportban. De alapvetően és elsősorban egy csapatról szól. És így, hogy ez a legfontosabb állítása, szól Benedekről és szerepéről a csapat irányításában, a koholt doppingvádról, a visszatéréséről, pátosz és felesleges megindultság nélkül. Szól a sikerekről, nem hallgatva el a fájdalmas kudarcokat, a szerbek elleni sorozatos vereségeket. Csak mélyen egyetérteni lehet a döntéssel, hogy megszólaltatták a mindig rejtve maradó kérdezők (nyugodtan mondhatni tehát: alázatos megszólaltatók) a legnagyobb ellenfelek legnagyobb játékosait is.
A film a csapatról szól, ezért is a legmegindítóbb része, amikor a bajnokin összeverekedő felek, Varga Tamás és Kiss Gergely egymásról beszélnek, arról, hogy miképpen tették túl magukat az ütésen. Mit jelentett Vargának egy olyan gesztus, amiből a megbocsátást is kiolvashatta. Ez a nagyon emberi dráma is a csapatról szól. Zákonyi nem akarja megfejteni ennek a tényleg felülmúlhatatlan vízilabda-csapatnak a titkát, de éppen ebben rejlik a válasz a kérdésre, miért tudtak a fiúk 24 év után olimpiai aranyat nyerni, miért nyertek háromszor: mert vérbeli csapat voltak, igazi, lelkesítő karakterekkel. A sármos Madaras, a vagány Biros, az okos Kásás, az egymást váltó, a másikra nem neheztelő kapusok és a többiek nem egyenként szereplői ennek a filmnek, hanem együttesen. Hogy a zenehasználat nem éppen megfelelő, hogy kissé üres a háttér, ami előtt ezek a legendák beszélnek, tulajdonképpen nem is lényeges. Ott a dráma a képen. Mert az, ami az athéni döntőben történt: igazi dráma. Igaza van a kapitány özvegyének: nem lehet elégszer megnézni.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2023/05 60-60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15818 |
