rendező | színész | operatőr | forgatókönyvíró | zenész | egyéb személy | filmcímek | egyéb cím | Mindegyik | Egyik sem
Jelölje be, mely tartalmi elemeket szeretné kiemelve látni a szövegben!

Mozi

A szörny

Kovács Patrik


The Lake – ausztrál-thaiföldi, 2022. Rendezte: Aqing Xu és Lee Thongkham. Írta: Lee Thongkham. Kép: Brandt Hackney. Zene: Bruno Brugnano. Szereplők: Wanmai Chatborirak (May), Su Jack (He Wei), Palita Chueasawathee (Fon), Zang Jingsheng (Yang). Gyártó: Epic Pictures Group. Forgalmazó: ADS Service Kft. Szinkronizált. 104 perc.

 

Mindennél egyértelműbben bizonyítja a kaiju eiga, azaz a japán óriásszörny-film exportképességét, hogy hatása a nyugati filmkultúrába is begyűrűzött (Godzilla, Tűzgyűrű). Ezek után egyáltalán nem meglepő, hogy a veretes múltú műfaj iránti nosztalgia időről időre a Távol-Keleten is végigsöpör. Most épp Thaiföld a soros: A szörny című modern rémhistória – mely éppoly egyszerű, mint a nem éppen túlgondolt magyar címe – ugyan „idegen földön” forgott, de széles mozdulattal merít a kaiju narratív és stiláris eszköztárából. A sztori az ország északkeleti csücskében bonyolódik: itt bukkan elő egy helyi tóból a címszereplő – egy gigantikus, hüllőszerű bestia –, hogy vértengerbe fojtsa Bueng Kan városát. A hatóságok tehetetlennek bizonyulnak a dühöngő ragadozóval szemben, az ostromlott település pedig elszakad a külvilágtól, miközben a véletlen hétköznapi hősöket – egy mufurc kamaszlányával évődő rendőrtisztet, valamint egy szerencsétlen sorsú testvérpárt – sodor az események középpontjába.

Tudvalevő: a szörnyfilm tőkeigényes mulatság, és A szörny helyi viszonylatban kifejezetten drága produkciónak számít, a végeredmény persze mégsem hollywoodi léptékű. Érdekesség, hogy az alkotók afféle hibrid módszerrel – „kézműves” effektek és CGI felhasználásával – keltették életre monstrumjukat, ami a tősgyökeres kaiju-hívők szívét talán megdobogtatja, de egy átlagnézőt inkább elidegenít. A szörny egyébként mind alapkoncepciójában, mind egyes akciójelenetei révén a dél-koreai A gazdatestet idézi, ám míg Bong Joon-ho filmjében a rombolás esztétikája leleményes cselekményvezetéssel és aprólékosan megmunkált karakterekkel párosult, addig Aqing Xu és Lee Thongkham látványorgiája nemcsak rossz ritmusú (nehéz úgy emelni a feszültséget, ha a fenevadat már a nyitójelenet leleplezi), de történetmesélés és figuraábrázolás terén is lejárt szavatosságú klisékkel dolgozik. Kár, hogy Thaiföld óriásszörnye egyáltalán kiemelkedett a habokból.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2023/05 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15813

Kulcsszavak:


Cikk értékelése:szavazat: 0 átlag: -