Varró Attila
Suzume no tojimari – japán, 2023. Rendezte és írta: Makoto Shinkai. Zene: Radwimps és Kazuma Jinnouchi. Gyártó: CoMix Wave Films. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 122 perc.
Túl a gimis románcok, csillagködök és cuki cicák szerzői fétisein, Makoto Shinkai fantasztikumra épülő románcainak legfontosabb közös motívuma a kawataredoki, az a határzóna, amely a fény és sötétség közötti átmenetet jelenti: a félhomályos mezsgyét, ahol elmosódik a különbség valóság és fantázia között (lásd a twilight zone vagy az entre chien et loup kifejezést) – legyen szó az alkonyat tünékeny pillanatairól, a kamaszkor röpke átmenetéről vagy a rangos anime-auteur sajátos formanyelvéről, amely a mesei szépségű, idilli világot markánsan fotorealisztikus eszköztárral (kézikamerázás, átfókuszálások) ábrázolja. Akár alternatív univerzumba vezető torony, földalatti mitikus királyság élet és halál között, mennybe nyíló háztető shinto kapuval, vagy a múltat és jelent összekötő kráter, Shinkai műveiben a fő konfliktus tere mindig az egymást kizáró világok kurta érintkezése, ahol a hősöknek dönteni kell a merész álmok és a rögvalóság biztonsága között – átrajzolják-e szürke életüket a vágyak öntörvényű színeivel.
A pálya második (a 2011-es Nagy Földrengés okán akár „poszt-3/11”-esnek is nevezhető) korszakát tavaly trilógiává bővítő Suzume alaptörténete ismét egy természeti katasztrófához kötődik, a Neved (2016) meteorpusztítása és az Időjárás-gyermek (2019) égi özönvize után ezúttal földrengések állnak a középpontban, kamaszhősét pedig a kollektív csapás enyhítése vagy épp elszabadítása helyett az elkerülése vezérli. Ám miközben a bájos címszereplő egy mágikus macska és egy kisszékké változott ifjú társaságában tett kalandútja alatt sorra bezárja varázskulcsával a hajdani katasztrófák helyén nyílt bűvös ajtókat (amelyeken át újra lecsaphat a kataklizma), a serdülés homályzónájában is komoly feladat elé kerül – választania kell egy felnőtt férfi iránt érzett (testi) szerelem csábítása és saját védett élete megőrzése között: a japán címben (Suzume bezár) szereplő tojimari egyszerre utal az ajtózárásra és a kapunyitásra. Shinkai bohókás/látványos kalandtörténete alatt ismét csak szívszorító belső dráma lapul, két komplementer halmaza (örök gyerekként ragaszkodni a halott múlthoz vagy rábízni magunkat a jövendő szerelem sodrára) között a metszet az az ingatag terület, ahol az ébredő női libidó virgonc, bajkeverő cicusa és a kasztrált férfi szexualitás (lásd a kisszék hiányzó lábát) között zajlik a döntő küzdelem – amelynek tétje leginkább az, hogy megrendül(het)-e a föld a kiskorú hősnő alatt.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2023/05 55-55. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15807 |
