Kiss Dalma
Sweetie – ausztrál, 1989. Rendezte: Jane Campion. Írta: Gerard Lee és Jane Campion. Kép: Sally Bongers. Zene: Martin Armiger. Szereplők: Geneviève Lemon (Sweetie), Karen Colston (Kay), Tom Lycos (Louis), Jon Darling (Gordon). Gyártó: Arena Film. Forgalmazó: Netflix. Feliratos. 97 perc.
Az új-zélandi születésű Jane Campion már első nagyjátékfilmjével bebizonyította, hogy a későbbiekben is érdemes lesz rá odafigyelni. A rangos díjakat begyűjtő (Arany Pálma, Oscar-díj) rendezőnő filmjeiben a nőiséget és a női sorsokat olyan specifikus környezetben tanulmányozza, amely olykor elrugaszkodik a valóságtól és ez jelentősen befolyásolja a hősnő vívódását. Az antropológiai és képzőművészeti tanulmányokat folytató Campion az 1989-es Sweetie című filmjében ezt a két területet ötvözve mutatja be két nővér sajátos viszonyát és diszfunkcionálisan működő családjukat.
A Sydney külvárosában játszódó történet képi világa és hangulata David Lynch Kék bársony című filmjére emlékeztet: élénk színvilág, különleges kameraállások és plánozás, álom és egyéb videóbetétek, melankolikus zene és a főszereplő, Kay tárgyilagos narrációja. Témájában szociálisan érzékeny, hiszen specifikus közeget és társadalmi réteget ábrázol, sejteti a mentális betegség lehetőségét és a főbb karaktereket abnormális személyiségjegyekkel (fóbiák, gyerekesen viselkedő felnőtt) ruházza fel, az epizodikus elbeszélést pedig metaforákkal, spiritualizmussal és abszurd humorral egészíti ki.
Már a cím is ironikus, a film 30. percében tűnik fel Dawn vagyis Sweetie, akinek sem jelleme, sem kinézete nem igazolja becenevét, mégis gyerekkorukban az apjuk a rajongásig imádta őt, megkeserítve ezzel Kay életét, aki felnőttként sem tudja elfogadni testvére önpusztító természetét és a feléje irányuló figyelmet. Campion rendezői debütálása felkavaró és szürreális élmény, bátor filmnyelvi megoldásokkal, valamint Karen Colston és Geneviève Lemon átlényegült alakításával: a Sweetie provokatív és szentimentális sajátosságai által az életmű fontos és izgalmas darabja, melyet érdemes újra felfedezni.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2023/05 63-63. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15806 |
