rendező | színész | operatőr | forgatókönyvíró | zenész | egyéb személy | filmcímek | egyéb cím | Mindegyik | Egyik sem
Jelölje be, mely tartalmi elemeket szeretné kiemelve látni a szövegben!

Streamline mozi

Boldogság

Vajda Judit


Le bonheur – francia, 1965. Rendezte és írta: Agnès Varda. Kép: Claude Beausoleil és Jean Rabier. Zene: Jean-Michel Defaye. Szereplők: Jean-Claude Drouot (François), Claire Drouot (Thérèse), Marie-France Boyer (Émilie). Gyártó: Parc Film. Forgalmazó: HBO Max. Feliratos. 90 perc.

 

Az 1965-ös Boldogsággal a francia új hullám egyetlen női rendezőjeként ismert Agnès Varda nem dokumentumfilmet, önreflektív rövidfilmet, dokumentum és fikció határait elmosó művet vagy szerzői kommentárral dúsított esszéfilmet valósított meg, hanem tőle szokatlan módon egy teljesen szabályos nagyjátékfilmet – amit azonban nehezebb megfejteni, mint az alkotó összetettebb munkáit. Annak ellenére, hogy Varda a film főhőséül egy fiatal férfit választott, a mű elsősorban a nők társadalomban betöltött helyéről és szerepéről fogalmaz meg meglepően sokkoló állításokat, évtizedekkel azelőtt, hogy a gender szitokszóvá vált volna.

A kirobbanó színekkel, festményszerű kompozíciókkal és tolakodó klasszicista zenével aláfestett cselekmény szinte bántó naivitással mutat be egy ideális családot, ahol az apa az eszményi boldogság ellenére egyik üzleti útján viszonyt kezd egy egyedülálló fiatal nővel. A Boldogság leginkább zavarba ejtő mozzanata, hogy mindennek ábrázolása során az alkotó egyáltalán nem foglal állást, sőt a film tónusa és hangvétele a benne megjelenő tragédia után sem változik. A dermesztő befejezés miatt egyes modern elemzések előszeretettel értelmezik horrorként a művet, de a nők felcserélhetőségéről szóló finomabb (lásd a feleség és a szerető hasonló külsejét) és egyértelműbb utalások miatt (lásd a végső fordulatot) sokkal valószínűbb, hogy Varda éles társadalomkritikának szánta a filmet. Bizarr esettanulmányában az alkotó úgy ábrázolja a patriarchális társadalmi rendet, hogy egyszerre űz csúfot a főhős gyerekes filozófiájából („a boldogság összeadódik”), illetve önfelmentéséből („találkoztam veled, szeretlek. nem az én hibám”), és bünteti meg a központi figurát hübriszéért – hogy a végén bemutassa: sem egy egyértelműen rossz döntés, sem egy tragédia nem elég hozzá, hogy megváltoztassa a már-már mechanikusan rögzült rendszereket.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2023/05 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15805

Kulcsszavak:


Cikk értékelése:szavazat: 0 átlag: -