Benke Attila
Hit és szkepticizmus feszül egymásnak a kortárs ördögűzős horrorfilmekben, melyek szerint, akár hiszünk benne, akár nem, a gonosz létezik és megronthat minket és szeretteinket.
A katolikus egyházban nagy hagyománya van az ördögűzésnek, a Biblia szerint Jézus is foglalkozott exorcismussal, Mária Magdolnát például hét démontól szabadította meg. Hollywood ördögűzős horrorfilmjei is ezt a hagyományt viszik tovább. Az okkult horrorok hullámát a Rosemary gyermeke (1968) nyomán a zajos sikert aratott és nagy felháborodást keltett Az ördögűző (1973) indította el, amelynek farvizén eveznek a kortárs, az utóbbi tíz évben készült amerikai ördögűzős horrorok is. Legyen szó hollywoodi vagy független horrorokról, azok következetesen cáfolják a démoni megszállottságot megkérdőjelező európai filmek (Mater Johanna, 1961, Ördögök, 1971, Requiem egy lányért, 2006, Dombokon túl, 2012) tézisét, miszerint nem a démon, hanem a diszfunkcionális család, az egyént ért múltbeli traumák vagy az egyházi intézményrendszer a bűnök eredői. De miért ilyen népszerűek az amerikai ördögűzős horrorfilmek, hogy évente legalább egy a mozikba kerül? Idén A pápa ördögűzője mellett debütált a spanyol 13 ördögűzés, érkezik az ausztrál Godless: The Eastfield Exorcism és készül David Gordon Green folytatása az eredeti Az ördögűzőhöz.
Hit és hitelesség
Az ördögűzős horrorok gyakran nemcsak a szereplőiket, hanem a nézőket is meg akarják győzni arról, hogy a gonosz létezik és megszáll embereket. Az egyik stratégia, hogy feliratokkal vagy archív fotókkal hangsúlyozzák, valós eseteket dolgoznak fel. A Távozz tőlem, Sátán!-t (2014) az Eric Bana által játszott New York-i rendőr, Ralph Sarchie visszaemlékezései ihlették. A Démonok között (2013) Ed és Lorraine Warren démonszakértők munkásságát meséli el: a 2019-ben elhunyt Lorraine az első két epizód elkészítésében még részt vett szakmai konzultánsként. Az évek során gyakorlatilag kötelező elemmé vált, hogy a Démonok között-filmek végén megjelenjenek valódi újságcikkek, felvételek, fotók a feldolgozott esetekről és ezekkel összefüggésben a Warren házaspárról. A pápa ördögűzője a 2016-ban elhunyt Gabriele Amorth atya memoárja alapján készült. Amorth elmondása szerint több mint százezer ördögűzést hajtott végre, valamint megalapította az Ördögűzők Nemzetközi Szövetségét, amit a Vatikán hivatalosan elismert. Miként a Warren házaspár, úgy Amorth is úgy vélte, azért szaporodtak el a 20–21. században a démoni megszállottság esetei, mert az emberek elveszítették istenhitüket.
A kortárs ördögűzős horrorok másik stratégiája, hogy hőseik megigazulási történetét formai hitelesítéssel társítják. Speciális esetek az Idegleléshez (1999) és a Parajelenségekhez (2007) hasonló áldokumentumfilmek, amelyekben egy fiktív forgatócsoport „talált”, valaki által összevágott felvételeit látja a néző: ilyen Az utolsó ördögűzés (2010), az Anneliese: The Exorcist Tapes (2011), Az ördög benned lakozik (2012) és az Ördögűzés: Deborah Logan története (2014). Az utolsó ördögűzésben a Cotton nevű protestáns lelkész és forgatócsoportja azzal a szándékkal járják a louisianai vidéket, hogy a megszállottnak vélt emberek esetein keresztül bebizonyítsák, démonok nincsenek, az ördögűzés értelmetlen. Cotton újra és újra a kamerába, illetve az operatőrhöz beszél, a dokumentarista kamerakezelés mellett ez által erősíti a film a rögzített valóság illúzióját, amivel a horror sokkhatását kívánták fokozni az alkotók. Ilyen módon még félelmetesebb a felismerés, hogy az ártatlan Nell nem mentálisan beteg, nem is vallási fanatikus édesapja elnyomása miatt vált agresszívvé és szexuálisan kirívóvá, valóban megszállta és meg is termékenyítette a démon, egy sátánista szekta a cselekmény végén pedig segít a világra hozni az ördögi gyermeket. Hasonló módon használja az áldokumentarista formát a Deborah Logan története, melyben a medikus Mia és forgatócsoportja több napon keresztül megfigyelik az Alzheimer-kórral diagnosztizált címszereplőt a lánya engedélyével a betegség tanulmányozása végett. Deborah produkálja is az Alzheimer tipikus tüneteit (memóriavesztés, irracionális cselekvések és agresszivitás), de a házban elhelyezett rejtett kamerák és a fiktív operatőr által el-elkapott pillanatok arról tanúskodnak, hogy az idős nő természetfeletti erővel rendelkezik. A dokumentarista megoldások tehát ebben az esetben is hitelesítő-meggyőző funkcióval bírnak.
Egyház kontra pszichiátria
A katolikus egyház 1997-től hatályos katekizmusának 1673-as paragrafusa a következő módon definiálja az ördögűzést: „Az ördögűzés arra szolgál, hogy kiűzze a gonosz lelkeket, vagy megszabadítson a gonosz lelkek befolyásától, mégpedig annak a lelki hatalomnak erejével, amit Krisztus bízott Egyházára. Egészen más a helyzet a betegségekkel, elsősorban a pszichés betegségekkel; ezek gyógyítása az orvostudományra tartozik. Fontos tehát ördögűzés előtt megbizonyosodni arról, hogy valóban a Gonosz jelenlétéről, és nem betegségről van szó.” Továbbá a Vatikán 1999-ben módosította az exorcismus szertartását tartalmazó könyvet (Az ördögűzésről és a vonatkozó könyörgésekről), és a módosítás értelmében orvosi vizsgálatok kell, hogy megelőzzék a rituálét, ami csak nagyon speciális tünetek (például félelem a szent tárgyaktól, aránytalanul nagy erő) fennállása esetén hajtható végre. Joseph P. Laycock valláskutató rámutatott a The Conversation nevű portálon megjelent cikkében, hogy bár a katolikus egyház az 1962-ben kezdődött második vatikáni zsinattól igyekezett háttérbe szorítani a természetfeletti gonoszról folytatott kommunikációt, Az ördögűző hatására jelentősen megnőtt a kereslet az ördögűzők iránt, amelyre a Vatikán is reagált képzések indításával. I. Ferenc pápa kifejezetten támogatja az ördögűző kurzusokat, és tavaly karácsonyi beszédében figyelmeztette a papokat, hogy legyenek résen, mert a gonosz köztünk jár. Amerikában különösen a pünkösdista felekezeteknél elterjedt a rituálé és a hit, hogy démonok vonhatnak az irányításuk alá embereket. Igaz, az egyik ördögűzés 2021-ben, San Joséban tragédiával végződött, egy három éves gyermek megfulladt.
A kortárs amerikai horrorok erre a trendre reflektálnak, és nemcsak a megszállott gyermek motívumát emelik át az 1973-as trendindító klasszikusból, hanem a hit problémáját is. A megszállottságot sokszor a potenciális ördögűző és az egyház is szkeptikusan kezeli, és szinte mindegyik filmben felmerül a lehetősége annak, hogy a testileg és lelkileg egyaránt megváltozott áldozat nem megszállott, hanem mentális betegségben szenved. A Hannah Grace holttestében (2018) ugyan a címszereplő depressziós, emiatt vált a démon áldozatává, ám hangsúlyos, hogy Hannah-t felemészti a gonosz, aki a cselekmény nagy részében a testét használja, ezért akarja édesapja elégetni lánya földi maradványát. Az ördög benned lakozik cselekménye során Isabella, a főhősnő az édesanyja ügyében nyomoz, aki gyerekkorában vált gyilkossá, majd őrültnek nyilvánították és egy római kórházba szállították. A hősnő részt vesz egy vatikáni ördögűző kurzuson, amelyen az egyik hallgató kételkedik, racionális magyarázatot keres az egyik megszállottnak vélt esetre, ami szerinte paranoid skizofrénia. Ám később Isabella és a néző is szembesülnek azzal a főhősnő zavarodott édesanyját látva, hogy amit paranoid skizofréniának hisznek, az valójában a démon műve: az anya egyrészt furcsa akcentusokkal beszél, másrészt tud lánya évekkel korábbi abortuszáról, holott Isabella nyolc évesen látta utoljára édesanyját. A pápa ördögűzője főhősét, Gabriele Amorth atyát pedig megfeddi az egyház sajátos módszerei miatt (például egy sertésbe csalja át a démont), valamint a „felvilágosult” bizottság megkérdőjelezi a megszállottságot legutóbbi ügye kapcsán, inkább mentális betegséget feltételez a fiatal férfinál. Igaz, a film később árnyalja a képet, mert kiderül, hogy Amorth korábbi „ügyfele”, egy fiatal lány valóban „csak” skizofrén volt, nem megszállott: ezért hagyta magára őt az atya, ezért lett öngyilkos a lány, ami miatt bűntudat gyötri a hőst, és ez a később színre lépő fődémon, Asmodeus kiszolgáltatottjává teszi.
A különösen sikeresnek bizonyult Démonok között filmsorozat első részében Ed és Lorraine maguk is kételkednek abban, hogy a családi házat egy démoni entitás szállta meg és tartja rettegésben a lakóit. Ed például az épület régiségével magyarázza, hogy éjszakánként deszkarecsegést hallanak odafentről a családtagok, valamint egy előadás során, amelyen egy állítólag megszállott férfiről mutatnak videófelvételt, Ed hangsúlyozza, hogy az illetőt gyerekkorában molesztálták, az emiatt kialakult mentális betegségből is fakadhat megváltozott viselkedése. Általában igaz a trilógia filmjeire, hogy Warrenék komoly szakemberekként, Sherlock Holmes-hoz hasonló, bizonyítékok után kutató nyomozókként lépnek fel, akik mindaddig kitartanak a racionális magyarázatok mellett, amíg meg nem bizonyosodnak arról, hogy démoni erők gyötrik ügyfeleiket. A 2021-es folytatásban, Az ördög kényszerítettben a gyilkosságot elkövető fiatalemberről Warrenék szintén azt feltételezik egy darabig, hogy őrült, mivel képes felolvasni a Bibliából és a legtöbb megszállottal ellentétben a kereszttől sem riad vissza, ezért is van szükség az alapos nyomozásra.
Démoni tűzfészkek
A YouGov 2013-as felmérés szerint az amerikai társadalom 51%-a hisz a démoni megszállottság lehetőségében. 2019-ben pedig a megkérdezett amerikaiak 45%-a állította azt, hogy démonok márpedig léteznek. Bár csökkenő a tendencia, mégis magasak az arányok, az Egyesült Államokban tehát továbbra is erős a túlvilági gonosz erők létezésébe vetett hit. Dr. Betty Stapleford unitárius lelkész azt nyilatkozta a Los Angeles Times-nak, hogy meglátása szerint azért is népszerű az ördögűzés, beleértve a horrorfilmeket, mert a valós okok feltárása helyett az emberek hajlamosak sok társadalmi problémáért a természetfeletti erőket okolni. Egyesek a droghasználat elterjedését, az erőszakos bűncselekményeket, sőt az LMBTQ- és a Black Lives Matter-mozgalmakat is az ördög műveinek tartják. 2018-ban egy chicagói pap hajtott végre „nyilvános” ördögűzést és égetett el egy szivárványos zászlót, 2020-ban pedig egy San Franciscó-i püspök „kollektív ördögűzés”-t végzett azon a helyen, ahol a BLM-tüntetők megrongálták a szentté avatott Junípero Serra, az indiánok erőszakos térítésével vádolt spanyol atya szobrát.
A kortárs démonhorrorok ezekre a kérdésekre nem reflektálnak közvetlenül, viszont megjelennek bennük a család és az egyházközösség nagyon is evilági problémái. Mégsem hajtanak végre igazi „határsértés”, megőrzik a status quót, minden rosszért a démont teszik felelőssé. A Kereszthalál (2017) ugyanazt a 2005-ös romániai ördögűzést dolgozza fel (amely egy megszállottnak hitt tanacui apáca halálával végződött), mint Cristian Mungiu díjnyertes Dombokon túlja. Szkeptikus amerikai újságíró hőse, Nicole utazik Romániába, hogy saját szemével tapasztalja meg, tévesen állítja Mungiu műve, hogy nincs túlvilági gonosz, hogy a pap és apácái a megszállottnak hitt társuk gyilkosai. Xavier Gens filmjében valójában minden egy démon műve, ami Nicole-t is hatalmába keríti, így csak az ördögűzés segíthet rajta, amelyben korábban kételkedett. Ugyanígy a Démonok között franchise-hoz tartozó Az apácában (2018) bár a címszereplő rendvezető fenyegeti a hőscsapatot egy román zárdában, mégis nyilvánvaló, hogy a nő Valak, a démon befolyása alatt áll. A The Vatican Tapesben (2015) pedig Bruun érsek, az ördögűzést vezető egyházfő bár túlzottan kegyetlen a megszállott Angelával szemben, sőt annak ellenére meg is akarja ölni a nőt vőlegénye és édesapja szeme láttára, hogy vissza-visszatér az egyénisége. Később azonban bebizonyosodik, hogy igaza volt: Angela már nem létezik, teste felett átvette az irányítást a démon, aki Antikrisztusként fogja elpusztítani a világot.
A Rosemary gyermeke még kínzó kérdéseket tett fel az anyasággal és a tradicionális nemi szerepekkel kapcsolatban, miként Az ördögűzőben is hangsúlyos, hogy a főhős Karras atya éppen saját beteg édesanyján nem tud segíteni. A kortárs amerikai ördögűzős horrorok viszont akkor sem sértik meg a család szentségét, ha komoly családi konfliktusok (például családon belüli erőszak) kerülnek felszínre a démoni megszállottsággal összefüggésben. A Démonok közöttben az alapkonfliktust a régmúlt szolgáltatja: egy anya meggyilkolta gyermekét, a jelenben az ő házába költözik be a főszereplő család. A családanya, Carolyn is saját gyermeke ellen fordul, ám a Warren házaspár kinyomozza, hogy mindkét esetben démon a felelős az anya őrületéért, ezért Ed ördögűzést hajt végre Carolynon, amelyet követően helyreáll a nő identitása, az anya sírva kér bocsánatot halálra rémült kislányától. A démon arcában (2016) az ördögűző csapat visszahívja a megszállott gyermekhez annak édesapját, mert a 11 éves fiú erősen kötődik hozzá érzelmileg annak ellenére, hogy korábban részegen eltörte a karját és elhagyta őt, tehát segíthet a démon legyőzésében. Az apa az ördögűzési procedúra során őszintén bocsánatot kér a fiától, aki tiszta pillanatában meg is bocsát, hogy utána a démon újra átvegye felette a hatalmat és megölje az apát. A Démoni fényben (2022) pedig kiderül, hogy a megszállott Natalie valójában Ann, az ördögűző apáca lánya, akit anyja elhagyott a megszületését követően, és aki éppen elhagyatottsága miatt vált a démon prédájává. Ann a vatikáni leszámolási jelenet során „jó anyává” válik: magába fogadja és visszaküldi a pokolba a démont, megmenti lányát, akinek ígéretet tesz a történet végén, hogy találkoznak még.
A legújabb példa, A pápa ördögűzője tulajdonképpen ezt a két tematikát egyesíti. Egyrészt Amorth atyát kezdettől gáncsolják felettesei – kivéve a betegeskedő, meggyengült hatalmú pápát –, illetve hangsúlyos, hogy valami nincs rendben a katolikus egyházzal. Ám ahelyett, hogy a film rávilágítana néhány valós, az intézmény évszázados, megcsontosodott szabályaiból és tradícióból fakadó emberi problémára, felfedi, hogy démoni erők működnek a háttérben, sőt kiderül, hogy már az Inkvizíció rémtetteiért is a Pokol gonosz erői tehetők felelőssé, nem a gyarló emberek. Másrészt a főszereplő csonka családot nagy trauma sújtja, ezért is utazik Amerikából Spanyolországba: a gyermekek elvesztették édesapjukat, kegyetlen autóbalesetének szemtanúja volt a kisfia, aki a történtek hatására megnémult. Rémisztő viselkedését és rohamait követően mentális, illetve idegbetegségre gyanakodnak az orvosok, de hamarosan kiderül, hogy Asmodeus megszállta a fiút. A cselekmény során a gyermek több határsértő dolgot is tesz és mond (például molesztálja édesanyját és nővérét), de hangsúlyos, hogy ez is a démon műve, nem az apa elvesztése miatti lelki sérülés eredménye. Sőt, Amorth szerint a fiú nemcsak a trauma miatt vált sebezhetővé, azaz került a démon befolyása alá, hanem azért is, mert anyja elvesztette a hitét, nem gyakorolja a vallását.
A kortárs amerikai démonhorrorok tehát reflektálnak mind az egyház ördögűzéssel kapcsolatos szigorításaira, mind a társadalmi attitűdre, hogy a cselekmény során felmerülő, sokak számára ismerős problémákat (egy gyermek viselkedésének a megváltozása vagy egy családtag testi és mentális leépülése) a gonosz befolyásával magyarázzák. Még a negatív végkifejletű filmek (Az utolsó ördögűzés, The Vatican Tapes, A hetedik nap, 2021) is azt bizonyítják, hogy démonok márpedig léteznek, és részben a főhősök hitetlensége vezetett a gonosz győzelméhez vagy egy újabb megszállásához. Így csak a hitükben erős papok vagy laikusok segíthetnek, akik egyaránt szembeszegülnek a természetfelettit elutasító orvostudománnyal és az egyház mint intézmény bürokratizmusával, ami veszélyezteti az ártatlan egyéneket és családokat.
A PÁPA ÖRDÖGŰZŐJE (The Pope’s Exorcist) – amerikai, 2023. Rendezte: Julius Avery. Írta: Michael Petroni, Evan Spiliotopoulos. Kép: Khalid Mohtaseb. Zene: Jed Kurzel. Szereplők: Russell Crowe (Amorth atya), Daniel Zovatto (Esquibel), Alex Essoe (Julia), Laurel Marsden (Amy), Peter DeSouza-Feighoney (Henry), Franco Nero (A pápa). Gyártó: Screen Gems. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 105 perc.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2023/05 29-32. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15793 |
