Varró Attila
Csipetnyi ízelítők egy sokszínű filmvilágból.
Aki életében ötnél több hongkongi filmet látott szinkronnal, tanúsíthatja,
mennyire megkeseríti a nézői élményt az a hazai gyakorlat, hogy a kínai
dialógusok angol fordításából készül a magyar változat, nem egyszer teljesen
értelmetlenné vagy stiláris szörnyszülötté torzítva a film eredeti mondatait.
Ez a „kínai suttogás”-szindróma (vagy ahogy magyarul hívják a „chinese whisper”-nevű
gyermekjátékot: sükettelefon) immár a hongkongi filmről szóló magyar nyelvű
szakirodalomban is tetten érhető, mindjárt annak első (!) hazai kötetében. Míg
ugyanis a távol-keleti filmművészet japán vagy dél-koreai ága az elmúlt pár
évtizedben legalább szórványosan felbukkant a nyomtatott magyar szakkiadványokban
(a Berkes-Nemes japán filmkrónikától a Hirosima gyermeke Kaneto
Shindo-kötetén át az immár harmadik dél-koreai számánál járó Metropolisig),
addig Hongkong mindössze egy Wong Kar-wai Metropolis-számot mutathatott fel – ugyanakkor
az ezredfordulós moziforgalmazásnak, DVD-kiadásnak és honi tévécsatornáknak
köszönhetően jóval több film került a nézők elé, mint bármelyik kelet-ázsiai
országból. Arról nem beszélve, hogy elég némi böngészés a magyar filmes oldalakon
ahhoz a felfedezéshez, hogy a hongkongi film rajongótáborát mifelénk legfeljebb
az olaszé múlhatná felül (már ha nem fednék le szinte teljesen egymást),
évtizedek alatt kicsiny, de lelkes és rangos szakértőgárdát kitermelve,
amelynek tájékozottsága messze túlnő a kung fu-filmeken.
A hongkongi film – Válogatott tanulmányok: Történetek, műfajok,
szerzők már tartalomjegyzékével jelzi, hogy ez az összeállítás olyasfajta
hiánypótlásnak készült, amely nagyjából húszéves lemaradást igyekszik pótolni
átfogó módon – ámde jó húszéves késéssel, abból az ezredfordulós időszakból,
amikor még az itthoni érdeklődőknek egyedül az angol szakirodalom állt
rendelkezésre a tájékozódáshoz. Ambiciózus alcíme ellenére a kötet – némi visszatekintéstől
eltekintve – kizárólag az 1970-1997 közötti korszakra fókuszál, teljesen
mellőzve az anyaországhoz való visszatérés radikális és izgalmas kortárs változásait
és szerzői törekvéseit; emellett megragad a legnépszerűbb tömegfilmes auteurök
vizsgálatán (King Hu, John Woo, Michael Hui) – ékes bizonyságként arra a
tanulmányaiban rendre felbukkanó megállapításra, miszerint a hongkongi film
egyenlő a kommersz filmmel, ahol „még Wong Kar-wai is piacképes fogyasztási cikkeket
gyárt”, elvégre sztárokat, műfajokat és slágereket használ. Így aztán a szerzői
portrék között hiába keresnénk Allen Fong-, Stanley Kwan- vagy Fruit Chan-tanulmányt,
mint ahogy a hongkongi új hullám kiemelkedően erős női mezőnye sem kap helyet
önálló elemzés erejéig, habár Ann Hui vagy Clara Law néhány művészfilmje még a
hazai kínálatba is bekerült. Épp ilyen fájó hiány a magyar szerzőké (elég a
fent említett Metropolis-számokat átlapozni lehetséges jelöltekért): kétségtelen,
hogy Bordwell alapos akciófilmes formaelemzése vagy Stephen Tao széleskörű filmtörténeti
áttekintése kötelező eleme egy ilyen kötetnek, de talán nem kellene több is
belőlük a szűkös 300 oldalon.
Túl azon, hogy az összeállítás – a csúcspontját jelentő két utolsó
fejezet kivételével, amely a város-reprezentációról és a „queerképről” kínál
kiváló tanulmányt – inkább a domináns angolszász olvasatokból nyújt posztkoloniális
kóstolót (ami különösen bosszantó Tony Williams fókuszálatlan és érdemi
állításokat nélkülöző Woo-esszéjében), ez a többszörös kulturális torzítás jócskán
tetten érhető a fordításban is, amely eleve számos kihívást tartogat a vállalkozóknak
– a különböző mandarin és pinyin név-átírás buktatóitól (híven az alapszövegek
eltérő hozzáálláshoz, vegyesen használják őket, ám akár egy bekezdésen belül is
váltogatva, lásd Chang Cheh többféle módon hibásan
írt nevét) az angol címverziók fordításain át (szerencsére a magyar forgalmazói
címet szinte mindig sikerült felkutatni, annál több leiterjakab akad a saját
fordítások között, lásd a Plain Jane To The Rescue, a Love Unto Waste
vagy az Eight Taels of Gold kirívó eseteit) a kiemelkedően nagyszámú sztorileírásig,
amelyek szöveghűsége még egy olyan fordítónál is igényli az adott film
megtekintését, aki tisztában van azzal, hogy a „patron” mozinéző és nem
tulajdonos, az „editing” vágás és nem szerkesztés, és a „novel” regény, nem
pedig novella. Így azonban a szokottnál jóval több tárgyi tévedés került a leírásokba,
ami – időnként az eredeti szerző pontatlanságaival súlyosbítva (lásd Jenny Kwok
mo lai tau-tanulmányát) – még a tartalom-elemzésekben is tetten érhető. A
szövegek gyakori átfedését (például három különböző helyen kapunk összefoglalót
az első hullám történetéről vagy a hongkongi akciófilmes-vágásról) és a szűk szerzőspektrumot tekintve A hongkongi
film inkább csak egy – vitathatatlanul jelentős – szegmensét mutatja be a
világ egyik legnagyobb és legszínesebb nemzeti filmgyártásának: az egyik meggyökeresedett
hazai cím-félrefordítás hasonlatával élve, csipetnyi népszerű ízelítőket kínál
belőle, nem közvetlen érintést, amely feltárná komplex szépségét.
L’Harmattan, 2022
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2023/06 38-38. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15749 |
