Csomán Sándor
Moll a természetfeletti és az álom misztériumától fokozatosan mozdul el hálózatszerű világunk realizmusa felé, miközben őrzi és tovább építi a hitchcocki hagyományt.
„A
filmnek sok köze van az álmokhoz és a rémálmokhoz és amit szeretek a
filmkészítésben, az az, hogy lehetővé teszi, hogy egyszerre megmutasd a
felszínt és azt is, ami alatta rejlik. Ez a kétrétegű elképzelés vonz”. Dominik
Moll a nagyhatású Matthew Lewis által jegyzett gótikus regény, A szerzetes adaptációjának
kapcsán foglalta össze rendezői ars poétikájának egyik alappillérét: identitáskrízisben
szenvedő – többnyire férfi – protagonistái a valóság és a misztikum világa
között rekedve keresik a kiutat abból a válságból, melynek rendre meghatározó
tárgya és katalizátora a nő. A német származású francia rendező hat nagyjátékfilm
és egy minisorozat után ezúttal egy konvencionális krimivel tért vissza 2022-ben
Cannes-ban, mely a direktori evolúció újabb mérföldköveként egyszerre villantja
fel a megszokott tematikákat, mégis a 2019-es Bestiádával elkezdett úton
haladva egyre inkább a realitás keretein belül tartja a narratívát: az Akkor
éjjel már egy valós eseményeken alapuló fikciós filmként egy fiatal lány
brutális gyilkosságát és az azt követő – mint a film eleji inverzből kiderül
sikertelen – nyomozást dolgozza fel.
A
Hitchcock-hatás
Moll
rengeteg interjúban hangoztatja – bár a bevallott inspiráció nélkül is hamar
világossá válik –, hogy szerzői kézjegyét alapjaiban határozza meg a suspense
mestere, Alfred Hitchcock. Ugyan forgatta a Cahiers du Cinémát, de
állítása szerint nem értette, túl absztraktnak találta, az áttörést végül
Truffaut 1984-es interjúkötete, a The Definitive Study of Alfred Hitchcock
hozta el, melyből földhözragadt, gyakorlati kérdéseken keresztül bomlanak ki a rendezés
legapróbb részleteire kiterjedő fortélyok. Első, gyakorlatilag elérhetetlen
filmje (Intimité) után a szintén Cannes-ban bemutatkozó Harry csak
jót akar már az angol mester örökségéből merít: Michel feleségével és három
lányával éppen a szülei felé tart, amikor egy benzinkúton összefut Harry-vel,
aki egyből megismeri rég nem látott diáktársát. A szokatlan találkozás után
Harry meghívatja magát és barátnőjét Michelék nyaralójába, ahol vacsora közben bizarrul
pontos emlékeket idéz fel: betűhíven felmondja a házigazda rég elfeledett
versét (Tőr az éjszaka bőrében), de még Michel befejezetlen science
fiction regényének (A repülő majom) történetét is felhozza. Harry
elvakultan rajong Michelért és „csak” jót akar neki bármi áron, így, ha valaki
inkább tehernek, felesleges zsákutcának tűnik, akkor azt ki kell iktatni a
férfi életéből – a szó szoros értelmében. Sergi López César-díjat érő karaktere
jószándéka ellenére ördögi pszichopata: úgy hajtja végre küldetését – miszerint
Michelnek újra kamatoztatnia kell írói „tehetségét” –, hogy közben nem érdekli
a morál; hétköznapi, furcsán nyomuló, de ártalmatlan férfinek tűnik, aki pont
attól válik hátborzongatóvá, mert hiányzik belőle az, ami az embert emberré teszi:
a lelkiismeret. Moll suspense-e a hitchcocki módszertannak köszönhetően lassan
kúszik a bőr alá: a néző kezdetben Harry meglehetősen tenyérbemászó stílusától
szorong (melynek ekkor még nincs iránya), majd a hátborzongató titkok tudatában
Michelért és családjáért aggódik, akiknek jóval később válik gyanússá a már
kiindulópontjában is abszurd, később egyre nyugtalanítóbbá váló játszma.
A
feszültség forrása és a műfaji hasonlóságok mellett a francia rendező szinte
minden alkotásában kiemelt szerepet játszik a nő, aki legtöbbször a konfliktust
kiváltó végzet asszonyaként teljesíti be a férfi főhős végzetét. Harry „szerelme”,
a borsóagyú, de jószívű Plum csak küllemében hasonlít Alfred szőkéire (kék
szem, göndör haj, tűzvörös és fehér, többi karaktertől látványosan elütő
ruhák), itt a végtelenül vonzó nő inkább a vágy, a tekintet tárgyává, mintsem
saját akarattal rendelkező, eseményeket közvetlenül befolyásoló személyiséggé
válik. Ezen az úton tesz újabb lépést a 2005-ös Lemming, melyben a vonzó
megjelenés helyett a narratívában betöltött szerep válik hangsúlyossá. Alice
(Charlotte Rampling alakításában) Alain főnökének felesége hamisítatlan femme
fatale, aki fizikai jelenléte nélkül mozgatja a szálakat: egy veszekedésbe
torkolló vacsora után munkahelyén zaklatja Alaint, majd váratlanul feltűnik a
házuknál, ahol kis közjáték után öngyilkos lesz, lelke azonban a férfi
barátnőjének testébe költözik. Moll antagonistája nem csak nevében – a brit Zsarolás
főszereplője szintén Alice – rímel Hitchcockra: Bénédicte, a főhős neje, testében
csábítja el volt férjét, Richard-t, hogy Alain féltékenységét felhasználva
bosszút álljon rajta.
Ugyanígy
a Vincent Cassel által játszott Ambrosio morális bukását feldolgozó A
szerzetesben a nő, mint a csillapíthatatlan szexuális vágy, a kísértés, a
bűnbe esés motívumaként jelenik meg. Az árván maradt, monostorban nevelkedő fiú
az évek során nagyhatású prédikátorrá vált, ám Valerio érkezése próbatétel elé
állítja a feddhetetlen erkölcsű férfit. Az újonnan érkező titokzatos, maszkot viselő
tanítványról kiderül, hogy igazából nő, aki minél közelebb szeretne kerülni a
rajongott szerzeteshez, még az életét is kockára teszi, amikor a százlábú
harapásától ágynak eső Ambrosio sebéből kiszívja a mérget, majd egy
lázálomszerű szekvenciában megerőszakolja öntudatlan mesterét. A valódi
kísértést azonban nem Valerio, hanem az álmokban megjelenő Antonia jelenti, aki
sokkal közelebb áll Cassel karakteréhez, mint azt elsőre hinnénk: Ambrosio
végül általa jut kárhozatra és adja el lelkét a már a film nyitányában gyónás
közben feltűnő és ezzel a film cselekményét egyszerre előrevetítő és keretes
szerkezetbe rendező ördögnek.
Moll
az említett inspirációkon túl leginkább a Psycho-ból ismert „vörös
heringet” használta a Bestiádában azt a képzetet keltve, hogy ezúttal is
egy lineáris, egy fő szállal rendelkező lélektani drámát kapunk, csakhogy Alice
és Joseph szála után Marionra, majd Armandra váltunk, akiknek látszólag nincs
közük sem az eltűnt nőhöz, sem az eddig bevezetett központi karakterekhez – végül
a szálak elkezdenek összeérni, így a Francia-középhegységben játszódó történet
gyökerei Elefántcsontpartig vezeti nézőjét.
Szubjektív
drámák metszéspontján
Alice
biztosítási ügynök rutinlátogatást tesz szeretőjénél, Josephnél, aki inkább szeretne
egyedül lenni, ezért véget vet az afférnak. Michel ugyan tud a viszonyról,
mégsem lép közbe, mert titkos online csevegést folytat Amandine-nel, miközben egy,
a régióban élő nő kocsiját a rendőrség üresen találja az út szélén. Hirtelen
egy fiatal pincérnő, Marion viszonyát figyeljük a jóval idősebb, házas Evelyne-nel.
Majd újabb vágás, a képmező közepén megjelenik Michel chatpartnerének neve, ám
a helyszín ezúttal az afrikai Abidjan. Az egyenes vonalvezetésűnek hitt,
kauzális rendet felcserélő (az okot sokszor megelőzi az okozat) thriller
egyszerre időfelbontásos narratívává válik, ahol az egyik karakter szemszögén
keresztül a másik, párhuzamosan futó szál eseményhorizontja kitágul: a Bestiáda
egy komplex mozaik, melynek darabjai a folyamatos perspektívaváltások által kerülnek
a helyükre. A hálózatszerű struktúrában, melyet a tömegkommunikáció apropóján
McLuhan világfaluként aposztrofál minden és mindenki elérhető közelségbe kerül,
Moll pedig ezt kihasználva a lineáris elbeszélésmód helyett kihagyásos
szerkezetet választ, melyben az egyébként egy időben folyó eseményeket négy
részre szabdalva teszi igazán izgalmassá a cselekményt. A Bestiáda
karaktereit két dolog köti össze: a dramaturgiailag gondosan kimért
metszéspontok, ahol a film diegetikus terében egyszerre két-három sors fonódik
egybe, illetve a négy protagonista központi motivációja, a szeretet és a
törődés utáni vágy keserves hajszolása. Michel Amandine, Armand Monique, Marion
Evelyne, míg Alice Joseph figyelmére pályázik, mialatt a véletlen által
motivált találkozások (ahol két narratíva összeütközik) bizarr félreértésekhez
vezetnek.
Szintén
több, egymással gyakran kölcsönhatásba lépő történetet mozgat az Éden
című minisorozat, mely a menekültkérdést járja körül, betekintést engedve a
hierarchia legkülönbözőbb szintjeibe, legyen szó az egy görög táborban tengődő
nigériai testvérpárról, a rájuk vigyázó biztonsági őrökről, a Libanonból
Franciaországba érkező orvos családjáról, a német Jürgenről és Silke-ről akik
fiuk mellé befogadnak egy szíriai bevándorlót és a Brüsszelben a
menekülttáborért lobbizó karrierista Hélène-ről.
Az ugyanazon évben készült hatrészes széria a Bestiádával ellentétben
egyenes vonalon halad, a rendező világfolyamatokra reflektáló időben állandó,
térben különböző események tálalásához ezúttal párhuzamos montázs mellett teszi
le a voksát – ahogy tette ezt nyolc évvel korábbi A szerzetesnél is,
ahol Ambrosio történetével parallel fut Agnès
bűnhődése és Antonia házassági kálváriája. Moll narratív repertoárja
fokozatosan mozdul el a lineáris, egy szálon futó sztoritól (Harry csak jót
akar, Lemming) az először két-három (A szerzetes), majd
négy-öt (Éden) történetet magába foglaló, majd az időt felbontó komplex
narratíva (Bestiáda) felé, mely folyamatban kivételt képez a szerzői
életműből némileg kilógó, könnyed hangvételű Mondd ki, hogy uborka! és
az idén debütáló, szigorúan műfaji sémákból építkező Akkor éjjel.
Álmok
és állatok misztériuma
A
Harry csak jót akar egyik szekvenciájában Michel apja fogorvosi
rendelőjében áll, amikor gyerekkori regényének főszereplője, a majom propellerrel
a fején repül be az ajtón. Philippe számára a Mondd ki, hogy uborkában
időről-időre elevenednek meg az elhunyt szülők, akik fiuk és unokáik jólétéről
érdeklődnek. A Lemmingben Alain elalszik vezetés közben, ám az elméjében
hazaért, ahol alvó feleségét és egy lemmingekkel teli konyhát talál. Ambrosiót
(A szerzetes) egy szobor felé fordult, piros ruhás lány képe aggasztja,
aki hiába van pár lépésre tőle, nem tudja megközelíteni, Joseph képzetében a
rejtélyesen a birtokára került holttest kel életre a Bestiáda második
fejezetében, míg Yohan (Akkor éjjel) elméjének vetítővásznán a
nyomozásból ismert égő nő haláltusája elevenedik meg.
Moll
férfi főhőseit különös álmok gyötrik, melyek sokszor egymásra vetített képek
formájában a válság mélyebb, transzcendens dimenziójára világítanak rá. A
lidérces fantazmagóriák egyszerre megjelenítik és kiterjesztik a valóság síkján
zajló eseményeket: Ambrosio később tényleg találkozik a piros ruhás nővel,
Joseph illúziója előrevetíti későbbi öngyilkosságát (ezen a világon nem tudja
megismerni a meggyilkolt nőt, ezért követi a túlvilágra), míg Alain lemmingjei
egyszerre idézik meg az északi rágcsáló életvitelét (gyorsan szaporodnak, majd
tömegesen vándorolnak) és a férfi elméjének felbomlását (nem érti, miért
kezdeményez viszonyt felesége a főnökével). Moll az álmok világához szinte
mindig hozzárendel egy-egy, a cselekményt tovább mélyítő állati szimbólumot: a Lemmingben
a lefolyóba szorult rágcsáló, a Mondd ki, hogy uborkában és a Bestiádában
a kutya, A szerzetesben a varjú, míg az Akkor éjjelben a
gyilkosság helyszínén kószáló fekete macska és a hörcsög jelenik meg, mint a valóságot
és a transzcendens világot összekötő jelképek, melyek a főszereplő problémáit
manifesztálják (a varjú a gonosz megtestesítője, aki már csecsemőkorban piszkálja
Ambrosiót, a lemming csak addig él, amíg Alice be nem teljesíti földi
küldetését, Yohan addig köröz hörcsögként a velodromban, amíg el nem engedi az
évek óta megoldatlan gyilkossági ügyet). Míg a rendező korai munkáiban a
természetfeletti még a narratíva velejét adja (a Lemmingben a fiatal nőt
megszálló femme fatale, a földöntúli adottságokkal rendelkező Valerio A
szerzetesben), addig később a realitást kiegészítő, azt csak részben
meghatározó aspektussá válik. A Bestiáda Joseph illúzióján és Armand
szakrális szálán túl nem hozza játékba a misztikát, az Akkor éjjel pedig
csak egy rövid éberálom erejéig rugaszkodik el a faktum síkjától.
Műfaj
és tudatosulás
A
Mondd ki, hogy uborkán kívül (ami inkább vígjáték) Moll – ahogy
Hitchcocktól tanulta – szinte minden filmjében ragaszkodik a thriller és a
krimi konvencióihoz, ám az utolsó három rendezése tendenciózusan a 21. századot
érintő problémaköröket érint: a Bestiáda a modern világból fakadó
modularitás elvét kihasználva a szeretetéhes emberek közötti kapcsolatok
esetlen természetéről szól, az Éden a menekültkrízissel foglalkozik, míg
az Akkor éjjel a tradicionális, Q-ügyosztályra hajazó nyomozás
(mely attól válik különlegessé, hogy már a film nyitánya elárulja a történet
végkifejletét) mellett társadalomban betöltött tradicionális férfi-nő szerepek kérdését
taglalja. Már a Mondd ki, hogy uborka! kezdetben konzervatív
főszereplője is konfrontálódik az átalakult viszonyokkal (nem érti a vegetáriánus
életmódot, a posztmodern művészetet, nehezen találja meg a közös hangot a
progresszív ideológiákat valló fiával), az Akkor éjjel Yohan karakterén
keresztül a rendőrség elmaradott patriarchátusára hívja fel a figyelmet –
férfiak nyomoznak férfi erőszaktevők után –, majd Nadia (Mouna Soualem)
érkezésével árnyalja a képet, aki a „férfiak világában” válik a helyi bűnügyi
osztály meghatározó alakjává. Egy éjszakai megfigyelés
közben Nadia fogalmazza meg a film tézisét: „A férfiak ölnek és ők a
rendőrség. Furcsa nem?” – a francia rendező kissé didaktikusan, de érvényesen
hívja ki a fennálló hatalmi viszonyokat, mellyel mélyen (és hierarchiai
értelemben az elitben) gyökerező berögződésekre kérdez rá.
Moll
a hitchcocki hagyományt őrizve legutóbbi munkáiban fogékonyságot mutat az
átfogó, társadalmi igényű tematikák iránt, mellyel ugyan az érzékek feletti
világ reprezentációja némileg háttérbe szorul, azok jelölőkként, az álom
szintjén továbbra is a realitás részét képezik – sőt, nagyon is valós
jelenségek tudatalatti felfakadásaként jelzik számunkra mélyen elfojtott
problémák forrását.
AKKOR
ÉJJEL
(La nuit du 12) – francia, 2022. Rendezte: Dominik Moll. Írta: Gilles Marchand
és Dominik Moll. Kép: Patrick Ghiringhelli. Zene: Olivier Marguerit. Szereplők:
Bastien Bouillon (Yohan), Bouli Lanners (Marceau), Pauline Serieys (Stéphanie),
Mouna Soualem (Nadia), Anouk Grinberg (Bírónő). Gyártó: Haut et Court / Versus
Production. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos. 114 perc.
A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
offline: Filmvilág folyóirat 2023/06 26-29. old. | |
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15745 |