rendező | színész | operatőr | forgatókönyvíró | zenész | egyéb személy | filmcímek | egyéb cím | Mindegyik | Egyik sem
Jelölje be, mely tartalmi elemeket szeretné kiemelve látni a szövegben!

Mozi

65

Varró Attila


65 – amerikai, 2023. Rendezte és írta: Scott Beck és Bryan Woods. Kép: Salvatore Totino. Zene: Chris Bacon. Szereplők: Adam Driver (Mills), Ariana Greenblatt (Koa), Chloe Coleman (Nevine). Gyártó: Columbia Pictures / Bron Creative. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 93 perc.

 

Aligha van aktuálisabb szubzsánere az elmúlt évtizednek a (poszt)apokaliptikus családi túlélő-történetnél, akár nagystúdiós sci-fi/akció sztárparádé (A Föld után), akár kőkemény szerzői disztópia (Az út), akár valahol a kettő között lavírozó indie-műfajkísérlet (Hang nélkül). Az utóbbi forgatókönyvét jegyző Scott Beck – Bryan Woods író/rendező-páros ráadásul eddig teljes életművét a pár fős közösségek szociáldarwinista szelekciós túráinak divatos zsánermodellekbe illesztésének szentelte, akár bosszúálló szellemet enged tinihőseire az Ideglelés found footage erdejében (Nightlight), akár a Hell Fest-féle vidámpark-slashert népesíti be gyilkos szektával (Prédák) – így mondhatni szakértőivé értek a tematikának az idei 65-re, amely egyfajta A Föld előttként egy idegen bolygóról érkezett űrpilótát és kiskamasz útitársnőjét zavarja át a krétakor Jurassic Parkján a hazatérést jelentő mentőkapszuláig.

Némiképp árulkodó, hogy Beck és Woods eddigi egyetlen értékelhető művüket mindössze íróként jegyzik, ráadásul alig pár mondat hangzik el benne: a 65 sem eredeti vizuális ötletekkel (lásd: T-Rex belépő villámfénynél) vagy frappáns párbeszédeivel próbál szintet lépni a Hang nélkül után. Egyszerűen veszi az előd legsikeresebb motívumait és minimális alakítással újrahasznosítja őket egy pörgősebb akció-narratívában, megfejelve egy bolygóméretű határidő-dramaturgiával: így lesz a földönkívüli gyíkinvázióból földtörténeti gyíkinvázió, hangérzékeny szörnyből fényérzékeny szörny, magtárolóból futóhomok, halláskárosult fruskából más nyelvet beszélő fruska – csak a rendre képmélységből fakadó suspense marad a régiben. A több sajnos ezúttal is kevesebb, ráadásul a Hang nélkül fő erényét jelentő komplex családi szimbolika is egyetlen, árva közhely-tanulságra szűkült: úgy tűnik a szülői gyászfeldolgozás jóval idegenebb személyes téma a Beck-Wood páros számára, mint a helikopter-szülőség.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2023/04 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15737

Kulcsszavak:


Cikk értékelése:szavazat: 0 átlag: -