Kovács Kata
Call Me Chihiro – japán, 2023. Rendezte: Rikiya Imaizumi. Írta: Hiroyuki Masuda mangájából Kaori Sawai. Kép: Hiroshi Iwanaga. Zene: Shigeru Kishida. Szereplők: Kasumi Arimura (Chihiro), Hana Toyoshima (Kuniko / Okaji), Tetta Shimada (Makoto), Van (Basil). Gyártó: Asmik Ace Entertainment. Forgalmazó: Netflix. Feliratos. 131 perc.
A Netflix kínálatában két japán fikciós történet is szól a főzés és az étel szeretetéről, erejéről: A maikoház szakácsa kilenc epizódja két kiotói gésatanoncról szól, akik közül az egyik végül a főzésben találja meg a szenvedélyét, a manga-adaptáció A nevem: Chihiro szexmunkás hősnője pedig egy partmenti városka kifőzdéjének munkatársaként kezd új életet. Nem véletlen, hogy az evés és a főzés központi motívuma ezeknek a filmeknek, a konyhaművészeten keresztül a család, a hagyomány, az otthon szeretete nyilvánul meg elhagyatott hőseik számára, akik a leghétköznapibb tevékenységek közben is alapanyagokról, csak Japánban termő zöldségekről és a szüleik főzési szokásairól cserélnek eszmét – a főzés a valahova tartozás élményét adja nekik.
A Noko Noko kínálata különleges a többi kifőzdéhez képest: ízletes bentóik frissek és jó minőségű alapanyagokból készülnek, ráadásul egy kedves idős házaspár készíti őket. Az erőteljesen rajzfilmfiguraszerű Chihiro nem is vágyik másra, mint hogy ezeket a finomságokkal teli dobozokat minél több emberhez eljuttassa, és amikor éppen nem dolgozik, akkor a parton kószáló hajléktalan bácsinak, a folyton szüleik nélkül lógó gyerekeknek is juttat belőle, de bármilyen kedvesen is osztogatja a bambuszrügyes rizst és az aszalt kajszit, múltja tovább kísérti, és bizony hátborzongató epizódok továbbra is felbukkannak az életében. Ártatlan, lassan csordogáló tengerparti mesének adja el magát, de valójában komor történet a Chihiro a peremen élők, a szexmunkások és gyerekeik életéről, ahol lehet bármilyen azúrkék az ég és fejedelmi a bento, a kilátástalanság csak nem múlik. A kissé zavaros bűnügyi történetszál keserű humora és a sok bájos epizódszereplő mellett sem hagyja el a film egyetlen jelenet erejéig központi témáját, az étkezést: „valamiért mindig megkívánom a ráment, miután elások egy holttestet” – mondja a lány, miután kikért magának egy jókora sört és egy tál levest.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2023/04 61-61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15725 |
