Varga Balázs
A magyar sorozatok a szocializmus ideálját, az önmagát alakító és a közösségért cselekvő egyén történetét akarták példaként felmutatni.
Hol születtek a szocialista időszak filmjeinek és sorozatainak a hősei? A gyárban és a piacon, a munkapad és az eladópult mellett. Munkás férfiak és dolgozó nők világában. A Magyar Televízió hatalmas sikert arató sorozatát, A Tenkes kapitányát karikírozó 1970-es játékfilmben, Bácskai Lauró István Gyula vitéz télen-nyáron című szatírájában például gyárban és piacon keresték az új magyar történelmi tévésorozat leendő civil főszereplőjét, az igazi magyar vitézt az alkotók. A hetvenes évek emblematikus magyar sorozata, a Kántor első epizódja egy nyüzsgő budapesti piacon indul. Ugyanebben az évtizedben a csehszlovák tévé egy prágai exkluzív élelmiszerbolt eladóját tette meg a Nők a pult mögött hősévé. A hétköznapok világában, az itt-és-mostban bonyolódó történetek ismerős karaktereket követeltek meg, akik épp csak egy hajszálnyit különböztek az átlagosnak és mindennaposnak gondolttól, ezért vagy egy kicsit fel lehetett nézni rájuk, vagy egy kicsit ki lehetett nevetni őket. Munka, hivatás, egyén, közösség és nevelődés – a szocialista időszak fikciós sorozatai majd mindvégig ezek körül a hívószavak körül keringtek.
Az ötvenes évek szocreál filmjei el sem tudtak szakadni a gyárcsarnokok, sztahanovista brigádok, dalárdák, termelőszövetkezeti közösségek világától. A hatvanas, hetvenes évek televíziós sorozatai már rugalmasabb emberképpel és világképpel rendelkeztek, de azért nagyon sok mindent tovább vittek a szocialista realista időszak alapító elbeszéléseiből. A szocreál mitológia két nagy témája az ellenségkeresés és a nevelődés volt. Az ellenségkeresés a hidegháború logikának megfelelően két táborra osztott világból, a „mi” és az „ők” táboráról az „ők”-re, míg a nevelődési történet a „mi”-re koncentrált, hiszen megmutatta, hogy milyen értékek mentén és milyen kalandok segítségével állhat az egyén a közösség és az építkezés szolgálatába. A jelenidőben játszódó történetek közül az ellenségképzés témáját a termelést megakasztó szabotázs, illetve a politikai rendet felforgató kémfilm, a nevelődés témáját pedig a munka frontján kiteljesedő egyénekről és közösségekről szóló munkaverseny-variációk tudták a legjobban képviselni. A hatvanas évektől, az enyhülés, majd a stagnálás időszakától kezdve ezek az éles és kemény keretek sokat puhultak. A szabotázs és kémtörténetek mellett klasszikusabb bűnügyi történetek jelölték ki a társadalmi rend és a normák határait, a nevelődés és az önformálás mítosza pedig a hétköznapok apró-cseprő ügyetlenkedéseinek krónikáiban oldódott fel. Ahogy a nagy narratívák keretei, úgy az ezeket a kereteket kitöltő karakterek, hősök is sokat változtak – legyen szó a bűn üldözőiről vagy a hétköznapok átlagos hőseiről.
Nyomozó elvtársak
A bűnügyi műfajcsalád különböző változatai nemcsak a bűnnel kapcsolatos elképzelések formálódása, illetve a társadalmi rend határainak a kijelölése szempontjából, de az aktvitással és cselekvőképességgel kapcsolatos elképzelések alakulása szempontjából is kulcsfontosságúak. A bűneset megoldása, az ellenséges szabotázs leleplezése, a kémjátszma megfejtése a legtöbb esetben aktív, célratörő hősöket kíván meg. De fogalmazhatunk úgy is, hogy a bűnügyi történetek a céltudatossáról és aktivitásról alkotott elképzelések sajátos katalógusaként is olvashatók. Ebben az összefüggésben lehet különösen érdekes a bűnüldözés módja és a bűn nyomába eredő szereplők karaktere. A hidegháborús időszak szocialista kémfilmjeinek és bűnügyi történeteinek ügynökei, nyomozói változatos karakter-katalógust alkottak. Ennek a katalógusnak a legismertebb, rongyosra gyűrött lapjait a kelet-európai szocialista kémtörténetek három rendíthetetlen hőse foglalja el: a lengyel Kloss kapitány, a Stirlitzként ismert szovjet Iszajev ezredes, illetve a keletnémet Stasi-ügynök, Werner Bredebusch. Magyarországon igazán az első két hős és az ő történeteiket elmesélő Kockázat és A tavasz tizenhét pillanata volt népszerű. A Kockázat főszerepét játszó Stanisław Mikulski még Bán Róbert 1971-es bűnügyi filmjében (A gyilkos a házban van) is szerepelt, Tímár százados alakját magára öltve.
Ez a három szocialista kémsorozat nem ugyanarra a kaptafára készült. A hatvanas évek második felében született Kockázat klasszikus kémtörténet, főszerepben a második világháború idején a német katonai felsővezetés körébe beépült lengyel szuperkémmel. Ahogy azt a lengyel filmtörténész, Mikołaj Kunicki megjegyezte, Kloss kapitány egyfajta kelet-európai Bond-pótlék volt, akinek kalandjai a világháború idején is fényűző körülmények között, pukkanó pezsgőspalackok és hosszan illatozó szivarok füstjében bonyolódtak. A hetvenes évek elején készült szovjet A tavasz tizenhét pillanata bár hasonló időszakban és közegben játszódott, a németek közé beépült szovjet kém, Otto von Stirlitz alakját (Vjacseszlav Tyihonov) sokkal aszketikusabbra formálta és a történetben nem a fényűző kulisszák bemutatására, hanem a cselszövések sorozatára fektette a hangsúlyt. A hetvenes évek második felében készült keletnémet sorozat, az Álarcban pedig már a hidegháborús korszak legelejére helyezi a történetét, amelyben az Armin-Müller Stahl által játszott Stasi-ügynök különféle egzotikus színtereken ügyködve akadályozza meg egykori náci, illetve amerikai körök szocializmus-ellenes összeesküvéseit.
A szocialista kémsorozatok nagy hármasfogata mellett úgy tűnik, a csehszlovák és a magyar produkciókra a műfaji paródiák gyártásának nemes feladata jutott. Ezt a célt a magyar fél Az oroszlán ugrani készül című 1969-es Révész György-filmmel, a csehszlovák filmgyártás pedig Václav Vorlíček 1967-es A legtitkosabb ügynök – W4C című filmjével teljesítette – miközben kémfilmek a keleti blokkban és főképp a hatvanas években mindenütt bőséggel készültek.
Az igazi magyar Bond helyett tehát a hazai popkultúra a Bujtor István által alakított Menő Fej Bond-paródiájával gazdagodott (Az oroszlán ugrani készül). A huszadik század történelmi kataklizmáinak idején játszódó kalandos sorozatokat pedig nem kémtörténetek, hanem az 1945 előtti időkbe kalauzoló Bors (1969–1972), illetve a második világháború idején bonyolódó Egy óra múlva itt vagyok (1971–1974) képviselték. Ennek a két sorozatnak a hősei azonban sodródó, ügyeskedő, a politika és a történelem viharait átvészelni igyekvő figurák voltak. Bors Máté és Láng Vince álruhát és álidentitást ugyan olykor öltöttek, mégis sokkal közelebb voltak A tizedes meg a többiek ügyeskedő, túlélésre játszó karaktereihez, mint a fent említett lengyel, szovjet és keletnémet kémtörténetek célorientált hőseihez.
A kémtörténetekhez hasonlatosan a bűnügyi sorozatok terén sem a magyar alkotások, hanem a keleti blokk más filmjei és sorozatai vonultatták fel a szocializmus igazán rendíthetetlen, éber őreit. Például a csehszlovák televízió reprezentatív politikai krimisorozata, a Zeman őrnagy. A hetvenes években készült harminc részes sorozat Csehszlovákia 1945 utáni diadalmas fejlődésének és szocialista átalakulásának krónikája. Mindegyik epizód egy-egy év különleges, általában masszív politikai kontextussal bíró bűntényét állította a középpontba (gyakran valós esetek alapján), mely ügyek megoldása mindig Zeman őrnagy nevéhez kötődött. A sorozat kedvéért megalkotott Zeman őrnagy hőstörténete így azután egyértelműen rákopírozódott a csehszlovák szocialista rendszer hőstörténetére.
Ebben a kontextusban lehet érdekes a Zeman őrnaggyal nagyjából egyidőben készült magyar bűnügyi sorozat, a Kántor példája. Mint azt pár évvel ezelőtti tanulmányában K. Horváth Zsolt bemutatta, a valódi nyomozókutya, Kántor tevékenysége az 1956-os forradalom utáni évekre és gyakran a nyugati határzár környékére koncentrálódott. Ehhez képest a televíziós sorozat Kántorja a hetvenes években nyomoz, és a bűntények többnyire nélkülözik a direkt politikai érintettséget. Kántor, a szupereb ráadásul tolvajkutyából lett a magyar rendőrség éke. A kerületi rendőörs egyik sokat szapult kollégája, Csupati tizedes talál rá és látja meg benne a fantáziát. Csupati kedves, jóindulatú, ám igencsak esetlen figura, akinek korlátozott akcióhősi képességeit remekül kiegészíti Kántor aktivitása. A hetvenes évek emblematikus magyar bűnügyi sorozata az emberfeletti teljesítményre képes bűnüldöző helyett egy igazán emberarcú hősben és az ő tevékeny négylábú partnerében találta meg azt a kombinációt, amely a bűnügyi történetek megoldásához szükséges célorientáltságot és hatékonyságot képviselni tudja.
A jelenidőben játszódó magyar szocialista bűnügyi filmek és sorozatok univerzumában az erélyes és cselekvőképes nyomozó ritka szereplő. (Tüske Zsuzsanna a Prizma folyóiratban a „tehetetlenség törvényét” emlegette a magyar szocialista thrillerek kapcsán.) A már említett A gyilkos a házban van kivétel ugyan, de mint láttuk, ott a magyar nyomozót játszó lengyel színész korábbi szerepe, a Kockázat sorozat Kloss kapitányának import-imázsa is nagyban befolyásolhatta a nézőkre gyakorolt befolyást. Más hazai nyomozók sokkal kevésbé voltak aktívak és sikeresek. A szintén a hetvenes években a tévében készült pszicho-thriller, a Defekt hőse ügyesen kombináló, ám a terepen, akcióban esetlen detektív volt. A Kern András által alakított Gedeon rájön ugyan a sorozatgyilkosság mintázatára, ám a döntő lépést elvéti, egy lépcsőházban konkrétan átalussza a sorsdöntő eseményeket, így a gyilkos megállításának, pontosabban megölésének a feladata az utolsónak kiszemelt áldozatra marad.
Ilyen előzmények után tényleg megkönnyebbülést jelenthetett és megérdemelt sikert arathatott a nyolcvanas évek magyar bűnügyi fikciójának két, céltudatos és cselekvőképes nyomozója: Ötvös Csöpi és Veszprémi Linda. A keményöklű balatoni rendőr és a Babettás, faklumpás budapesti nyomozó nemcsak eszes volt, de terepen is bizonyított. Talán nem véletlenül voltak mindketten renitens figurák. Ötvös Csöpit felfüggesztették, egzecíroztatták, és Lindát sem vették komolyan a felettesei. Mégis sikeresek voltak. De nem elvtársak. Az Ötvös Csöpi-filmek és Linda kalandjai már a késő-kádárizmus felpuhult tételeinek és az ideológia helyett a piaci viszonyok felé forduló világában lehettek aktív, céltudatos és jól funkcionáló hősök.
Hétköznapi hőseink
A bűnügyi történetek mellett a kelet-európai szocialista tévékultúra másik, nagy hatású tematikus-műfaji csoportját a hétköznapi történetekkel foglalkozó, illetve procedurális (egy-egy foglalkozási csoport vagy munkahelyi kollektíva körében, így üzletben vagy kórházban játszódó) sorozatok jelentették. Ezekben a történetekben a jellemfejlődésnek a szocialista realista filmekből ismert nevelődési formája átadta a helyét a lassan bontakozó környezet- és karakterrajznak. A főszereplő vagy főszereplők figurája itt is fontos volt, ám az önformálás helyett a hétköznapi kihívásoknak való megfelelés és a miliő bemutatása került az előtérbe.
Szépen mutatja ezt az átmenetet a hatvanas évek végének sorozata, a Princ, a katona, amely a Néphadseregbe frissen besorozott főhős és társai kalandjainak révén kívánta a jelenidő Magyarországának körképét megmutatni. Princ nem élmunkás, de nem is igazi herceg. Ő az Élmunkás tér hercege, egy angyalföldi vagány, aki a gyári munka mellett autószerelőként fusizva szép pénzt keres, sok kapcsolatot teremt és minden buliban benne van, legyen az italozás vagy egy parkban csókolózó szerelmespár zaklatása. Bár szeretné megúszni a katonaságot, a trükkjei nem jönnek be, a két év katonaidő őt is várja. A Princ azonban nem szocreál sorozat, így a középpontjában nem a nonkonformista vagány megigazulásának nevelődési története áll. Az ezredes rózsáit eltüntető Princ ugyan már a második epizód végén fegyelmezetten szavalja a katonai esküt, később mégis nyitott az újabb kalandokra. A sorozat érezhetően többfajta elvárásnak próbál megfelelni. Egyfelől vonalas példázat a honvédség működéséről, másfelől társadalmi problémák laza katalógusát is igyekszik nyújtani (alkoholizmus, cigányság beilleszkedése, nemzedéki konfliktusok).
A Princ felemás fogadtatása után a hetvenes években a hasonló karakterű magyar sorozatok készítése megritkult. A Robog az úthenger szatirikusnak gondolt eklektikus falusi road movie-ja mellett idehaza kevés hétköznapi közegben játszódó sorozat készült. A prímet inkább a történelmi kalandfilmek vitték. Aki a hetvenes évek fél-fikciós magyar tévés kommentárját keresné, az egy műfaji szempontból is unikális vállalkozáshoz, a Családi körhöz kell, hogy forduljon. A többi kelet-európai tévékultúrában azonban a hetvenes évek többek között a hétköznapok fikciós krónikáival jellemezhető. A lengyel tévében egy középkorú mérnök válsága és családi élete ragasztotta a nézőket a képernyő elé. (A negyvenéves férfi című sorozat olyan kiemelkedően népszerű volt, hogy a rendszerválás után, húsz év távlatából, még egy évadnyi folytatása is elkészült.) A csehszlovák tévében pedig a Nők a pult mögött és a Kórház a város szélén volt a vezető fikciós tartalom. Az előbbi főhőse, az elvált, gyerekeit egyedül nevelő Anna egyszerre áll helyt odahaza és az élelmiszerbolt vezetőjeként – talán nem véletlenül nevezte őt a kor tévésorozatról és a csehszlovák szocializmusról írt könyvében Paulina Bren szuperasszonynak.
Az életközepi válságba került lengyel mérnök, a cseh boltvezető és társaik történeteihez a nyolcvanas években próbált felzárkózni a Magyar Televízió. Ekkor készült sorozataink mindegyike valamiképp az érvényesülés, illetve az egyéni és a közösségi előrejutás késő-Kádár kori csapdahelyzetei körül kering. A Dániel főhőse az oly sok korábbi történetből ismerős kisember. Mondhatni, a szocializmus kisembere, akinek mottóját („én is itt vagyok, nem látják?) akár szó szerint is érthetjük. A jólelkű és igyekvő fotós ugyanis egy apró Fiat 500-assal próbált érvényesülni a zsúfolt budapesti forgalomban. A Huszti Péter által alakított férfi olyan naiv, hogy az már fájdalmas. Protekció nélkül akar mindent elintézni, rögtön ott van, ha segíteni kell másoknak, épp csak a saját érdekeivel és értékeivel nincs tisztában. Ha a Dániel a szocializmus idealizált kisemberének a paródiája, a pár évvel később készült Szálka, hal nélkül a vállalkozói szocializmus hőseinek abszurdba hajló szatírája. Wágnerék családi vállalkozása mindenre vállalkozik, szerel és javít, sürög és forog. Csakhogy mire vezet mindez egy javíthatatlan országban, egy olyan társadalomban, ahol semmi sem stimmel? A Dániel és a Szálka, hal nélkül a túlzásba vitt jóakarat, illetve a túlpörgetett vállalkozói szellem karikatúrája. Aktivitásban egyik sorozat hősei sem szenvednek hiányt, ám ez a túlpörgetett aktivitás a működésképtelenség és az élhetetlenség szinonimája lesz mindkét esetben.
Mintha csak a Dániel és a Szálka, hal nélkül férfiközpontú, hiperaktív világát kellene ellenpontozni, a nyolcvanas évek két másik sorozata a segítőkészség, illetve az érvényesülés témájának női változata volt. A lakókerületi bizalmi posztját elnyerő feleség történetét mesélő A 78-as körzet a közösségért való cselekvés és a családi béke konfliktusát vélte humorforrásnak. A Nyolc évszak más műfajban, az eddigi komikus verziókkal szemben egyedüliként, drámát és humort keverve próbálta megragadni a nyolcvanas évek Magyarországát, egy vidékről a fővárosba költöző és érvényesülni akaró lány, illetve családja és környezete történetén keresztül. Az átütő siker azonban itt is elmarad. Ráadásul még vége sem volt a Nyolc évszaknak, a Magyar Televízió máris elkezdte sugározni újabb vállalkozását, a Szomszédokat.
A szocialista tévésorozatok tehát be akarták költöztetni hőseiket családok millióinak nappalijaiba, mégpedig úgy, hogy életszagú, eleven és tanító jellegű történeteikkel összenyissák a falakat családok, kisközösségek, a televíziós fikció és a külvilág között. A jelenidőben játszódó magyar sorozatok a szocializmus nagy elbeszélését, az önmagát alakító és a közösségért cselekvő egyén történetét akarták példaként felmutatni, de úgy tűnik, hogy a társadalmi rend határairól szóló bűnelbeszélésekben sokszor túl átlagosak és túlontúl hétköznapiak lettek a hősök, a hétköznapok világát bemutató komikus verziókban pedig a túlpörgetett aktivitás ütött vissza. A hétköznapok nagy médiuma valahogy pont a hétköznapisággal nehezen tudott mit kezdeni.
A cikk a NKFI által támogatott, 135235-as számú, A magyar népszerű film és tévékultúra a szocializmus idejétől napjainkig című kutatás keretében készült.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2023/04 09-12. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15710 |
