Barkóczi Janka
A széles körben elérhetővé váló filmtörténeti klasszikusok sokáig elsősorban az európai és észak-amerikai kontinens archívumainak gyűjteményeiből kerültek ki. Ez mostanában megváltozni látszik.
A Mouramani című rövidfilm egy régi afrikai legendát dolgoz fel, amely egy fiúról és egy kutyáról szól. Meséje szép, de önmagában nem annyira különleges, viszont attól, hogy ez az 1953-ban készült mozgókép volt az első guineai filmalkotás, filmtörténeti mérföldkővé válik. A Mouramani sajnos elveszett, nem tudni mikor és hol játszották utoljára, mielőtt elnyelte az omladozó sivatagi mozik sötétje. Egy fiatal afrikai filmkészítő, Thierno Souleymane Diallo mégis fejébe veszi, hogy megtalálja ezt a filmet, majd a kósza ötlet egyenesen rögeszmévé válik. A rendezőből lett főszereplő vad nyomozásba kezd, melynek során hol gyalog, hol pedig szamárháton, de mindig mezítláb, kamerával és mikrofonnal felszerelkezve szeli keresztül-kasul a nyugat-afrikai országot. A filmnek persze nyoma sincs, viszont feltárul a kortárs Afrika képe, ahol a tudás az örökkévalóság számára épített, szigorúan rendezett archívumok helyett, szóban és élő emberek között hagyományozódik nemzedékről nemzedékre. Az utazást megörökítő Au cimetière de la pellicule (Filmtekercs-temető, 2023) az idei Berlinale Panoráma szekciójában debütált dokumentumfilm, amely a maga bájos-humoros stílusában az afrikai hőségnél is égetőbb kérdéseket vet fel.
Távoli tájakon
A filmörökség védelmének csúcsintézményei Nyugat-Európában és Észak-Amerikában működnek. Ennek elsősorban történeti és gazdasági okai vannak, hiszen itt alakultak meg az első filmarchívumok és itt vannak a legkomolyabb anyagi források, melyeket a megőrzés és restaurálás ügyére lehet fordítani. Mivel ezekben az archívumokban elsősorban a nemzeti és regionális filmtörténet kincsei találhatók, ezért döntően ezek a filmek válnak láthatóvá a fesztiválokon, retrospektív vetítéseken, streaming platformokon, belőlük születik DVD kiadvány, vagyis ezek az alkotások kapnak esélyt arra, hogy újra bekerüljenek a kulturális körforgásba. Azonban a filmipar globális rendszer, Afrikában, Ázsiában, Dél-Amerikában épp úgy dübörög a gyártás, mint máshol. Amíg a filmörökség megőrzéséért tett erőfeszítések csak egy szűk területre korlátozódnak, nagy a veszélye annak, hogy mindaz, ami azon kívül van – és arányaiban talán még számottevőbb –, elvész az utókor számára. Ha ezen a téren nincs egyensúly, egyes régiók másoknál láthatóbbakká válnak, ami téves képzeteket kelt és aránytalanul torzíthatja a filmtörténetről való gondolkodásunkat. A problémát különösen látványossá teszi a digitális átalakulás, amely rugalmas alternatívát kínál a nehezen mozgatható analóg kópiák helyett. Többé már nincs fizikai akadálya annak, hogy egy-egy film szabadon vándoroljon a kontinensek között, de a jó minőségű digitális anyagok elérhetősége kulcskérdéssé válik. A szakemberek szerencsére felismerték ezt az ellentmondást, és az utóbbi évek egyik legfontosabb vitatémája ez: hogyan lehetne a filmörökségről való gondolkodást univerzálissá tenni, nemzetek és kontinensek feletti szintre emelni? A „globális audiovizuális archiválás” ügye előadások, konferenciák és tanulmányok tárgyává vált, melyek nemcsak izgalmas elméleti szempontokra mutatnak rá, de a gyakorlatban is változásokat hoznak.
Az egyik legfontosabb kezdeményezés az African Film Heritage Project, amely a Martin Scorsese által vezetett Film Foundation, az UNESCO, a Cineteca di Bologna és a Filmalkotók Pánafrikai Szövetsége (Fédération Panafricaine des Cinéastes – FEPACI) összefogásával indult 2018-ban. A projekt eredeti célja az volt, hogy felkutasson és megőrizzen 50 afrikai filmklasszikust, amelyek közül néhányat elveszettnek hittek, több pedig már alig menthető állapotban volt. Ezek a tekercsek a szélsőséges éghajlati viszonyok, a háborús villongások és a rossz gazdasági körülmények miatt különösen veszélyeztetettnek számítottak. Scorsese, aki kifejezetten szívén viselte az ügyet, hangsúlyozta, hogy a filmeket nem csak megmenteni kívánják, de ugyanolyan fontosnak tartják, hogy széles körben bemutathatóvá váljanak. A bemutathatóság hangsúlyosan vonatkozik magára Afrikára, hiszen megfelelő infrastruktúra hiányában jellemzően éppen azok nem ismerik a kontinens mozgóképes remekműveit, akikhez a leginkább tartoznak. A projekt nem állt meg az eredetileg kijelölt 50 filmnél, a vezetők ma már egy összafrikai archívumi együttműködésben gondolkodnak, amely mind az 54 afrikai országból bevonna archivátorokat. A kezdeményezés, azon túl, hogy a tudásátadásban és a technikai feltételek megteremtésében is nagy előrelépést jelent, fontos kulturális kapcsolatot teremt a résztvevő államok között, amelyek múltjának fontos dokumentumait jelenthetik a megmentett mozgóképek.
Az Au cimetière de la pellicule egyik jelenetében egy régi afrikai mozi épületénél sajnálkozva közlik a rendezővel, hogy az egykori kameragyűjtemény már nincs meg, mert a falubeliek széthordták és praktikus lábasokat csináltak az eszközöket borító fémlemezekből. Hasonló képeket láthat az is, aki az indiai Film Heritage Foundation híreit követi a közösségi médiában, amelynek elkötelezett munkatársai a legeldugottabb bombayi sikátorokban, tetőtámaszként felhalmozott dobozokban, hátsó udvarok elfeledett raktáraiban kutatják fel a legelképesztőbb kincseket. A Film Heritage Foundation egy indiai nonprofit szervezet, amit Shivendra Singh Dungarpur alapított 2014-ben. Munkatársai hihetetlen energiával képviselik az indiai filmörökség megőrzésének ügyét, a legjobb szakértők bevonásával zajló megőrzési és restaurálási workshopokat szerveznek, fontos ügyeket karolnak fel, hiánypótló kiadványokat jelentetnek meg. Van is bőven feladatuk, mert India különösen rosszul áll filmarchiválás terén: az ország 1950-re elveszítette filmjeinek csaknem 70 százalékát, és az Indiában készült 1338 némafilm közül mindössze 29 maradt fenn, közülük sok csak töredékesen. A Film Heritage Foundation épp ezért különös hangsúlyt fektet az oktatásra, hiszen tudják, hogy a tudástranszfer elindítása és a jó gyakorlatok elsajátítása a térségben a filmörökség túlélésének kulcsa. India mellett Bhutan, Nepál, Sri Lanka és más ázsiai országok szakemberei számára is kínálnak képzéseket, mindebben pedig nem más támogatja őket, mint megint csak maga Martin Scorsese.
2022-ben az amszterdami Eye Filmmúzeum a globális filmarchiválás témájának szentelte éves konferenciáját. A konferencia jobb híján a „Globális Dél” (Global South) filmörökségeként aposztrofálta a megőrzés és megosztás szempontjából perifériára szorult országok filmörökségét. A Globális Dél azonban nem egyszerűen földrajzi fogalom, sokkal inkább a kritikus helyzetben levő filmkultúrákat jelöli. Azonban a krízis olykor egészen közel kerülhet a centrumhoz, és szerencsésnek mondhatja magát, aki megmenekül tőle.
Frontvonalban
A filmek néha önmagukat falják fel, a bomlás, a pusztulás bizonyos körülmények között természetes folyamatként megy végbe. Vannak esetek azonban, amikor szándékosan kerülnek a célkeresztbe, és adódnak olyan helyzetek is, amikor egyenesen az emberek közötti konfliktusok, háborús zónákban zajló összecsapások áldozatává válnak. Az előbbire számos példát hozhatunk a filmtörténetből, cenzorok és ellenfelek kíméletlen akciói sokszor alakítottak át, tettek tönkre részben vagy egészben alkotásokat. A fegyveres és politikai konfliktusok során még ennél is szélsőségesebb helyzet alakulhat ki, megesik, hogy egész intézmények kerülnek frontvonalba. A Filmarchívumok Nemzetközi Szövetsége (FIAF) különös figyelmet szentel annak, hogy tagjai hasonló válság esetén megfelelő támogatást kapjanak. A természeti és egyéb katasztrófák esetén alkalmazandó akcióterv minden filmarchívum fontos dokumentuma, amelyben pontosan le van írva, hogy tűz, víz és egyéb kár esetén kinek, mit és milyen sorrendben kell cselekedni. Fegyveres konfliktusok esetén persze különösen érzékeny lehet, ha a háború mindkét résztvevője tagja a szövetségnek, de a vezérelv szerint minden körülmények között elsősorban a filmörökség egyetemes ügyét és értékeinek megóvását kell szem előtt tartani.
Az elmúlt években több dokumentumfilm is készült a témában, az egyik legtöbbet vetített ezek közül Ariel Nasr rendezése, a The Forbidden Reel (2019). A film az Afghan Film (tulajdonképpen az afgán nemzeti filmintézet) munkatársainak erőfeszítéseit mutatja be, akik a gyűjteményben található tekercseket az életük kockáztatásával próbálják megmenteni. A tálib uralom alatt elrendelték ezeknek a filmeknek – lényegében az afgán filmtörténetnek – megsemmisítését, mert az alkotások témája és értékrendje nem felelt meg az új politikai irányvonalnak. Az anyag egy részét, amely az ország múltjának lenyűgöző és egyedi audiovizuális dokumentuma, egy jószándékú figyelmeztetésnek köszönhetően még időben sikerült elrejteni, de az akció így is hatalmas áldozatokat követelt. A dokumentumfilm a gazdag gyűjteményből származó archív bejátszásokkal meggyőzően illusztrálja, mi minden veszett volna el (és mi van azóta is veszélyben), ha a tálibok megvalósítják tervüket.
A legutóbbi, jelenleg is zajló konfliktus az orosz-ukrán háború. 2022. február 24-én Oroszország megtámadta Ukrajnát és a FIAF még aznap közzétette nyilatkozatát, amelyben az Alekszandr Dovzsenko Nemzeti Központ – Ukrajna nemzeti filmarchívuma, 2003 óta a FIAF tagja – aggasztó helyzetére hívta fel a figyelmet. A szövetség tagjai a legkülönbözőbb formában ajánlották fel segítségüket, ezek között az archívum menekülni kényszerülő dolgozóinak befogadásától a pótolhatatlan értékű tekercsek kimenekítése egyaránt szerepelt. Az év tavaszán Budapesten megrendezett nemzetközi FIAF Kongresszus egyik legmegrázóbb momentuma volt, amikor a közgyűlésen az ukrán archívum vezetője élő videókapcsolatban jelentkezett be, majd virtuális sétát tartott az elsötétített és támadás esetére megerősített film archívum épületében. Az Uránia dísztermében a világ minden tájáról – vagyis a globális Északról, Délről, Keletről és Nyugatról – megjelent többszáz intézmény képviselője mély megrendüléssel és álló tapssal fejezte ki szolidaritását.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2023/04 44-46. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15702 |
