Gelencsér Gábor
Muriel – francia, 1963. Rendezte: Alain Resnais. Írta: Jean Cayrol. Kép: Sacha Vierny. Zene: Hans Werner Henze. Szereplők: Delphine Seyrig (Hélène), Jean-Pierre Kérien (Alphonse), Jean-Baptiste Thiérrée (Bernard), Nita Klein (Françoise). Gyártó: Argos Films. Forgalmazó: HBO Max. Feliratos. 115 perc.
Alain Resnais harmadik játékfilmje szervesen
illeszkedik az életműbe, méghozzá formai és tematikus szempontból egyaránt. A
forma modernista megújítása tekintetében az időrend felbontása, a folyamatosság
elvének tagadása a meghatározó. A Szerelmem, Hiroshima (1959) még
hagyományos flashbacket alkalmaz, a Tavaly Marienbadban (1961) már
elbizonytalanítja jelen és múlt, képzelet és valóság határait, míg a Muriel
(1963) hagyományosabb elbeszélésmódját szeriális montázsszekvenciák tördelik
szét. Tematikusan még nagyobb ívű vonulatba illeszkedik a Muriel, hiszen
ebben is traumafeldolgozásról van szó. A rendező korai dokumentumfilmje, a Sötétség
és köd (1956) a haláltáborok botrányával, a Hiroshima a második
világháborúval szembesít. A Marienbad esetében absztrahálódik a
traumafeldolgozás, hogy aztán a Murielben ismét igen konkrét, ráadásul
aktuális jelleget öltsön: míg az idősebb karakterek ezúttal is a világháború
emlékével viaskodnak, a fiatal főhőst az algériai háború kísérti.
A Muriel a mai néző
számára egyszerre tűnhet filmtörténeti klasszikusnak és eleven filmélménynek. A
témája, sajnos, aktuális maradt: a háború traumája, kinek így, kinek úgy, ma is
velünk van. A traumafeldolgozás tudatfilmes megoldása, a narratív
folytonosságot megakasztó gyorsmontázs a megnövekedett snittszámú filmeken edződött
néző számára is meglepő, újító szellemű formamegoldásként hat, ahogy a
szereplők emlékének, a történet valóságának elbizonytalanítása is rokonítható a
kortárs elmejátékfilmekkel. Még nagyobb karriert futott be az archívhasználat,
amelyre szintén előre mutat a film, amikor az amatőrfilmezéssel is foglalkozó
fiatal főhős az algériai háborúval kapcsolatos tekercseket vetít, percekre
felfüggesztve a fiktív történet elbeszélését. S érdemes újranézni a filmet
olyan, ugyancsak az idő rétegzettségére utaló finom motívumok miatt, mint a
főhősnő antik bútorokkal zsúfolt modern lakása, vagy a történet helyszíne, Boulogne,
ahol a környezet, az épületek fejezik ki az összetorlódó idő nyomasztó
élményét.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2023/03 63-63. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15700 |
