Pazár Sarolta
Du som er i himlen – dán, 2021. Rendezte: Tea Lindeburg. Írta: Marie Bregengahl regényéből Tea Lindeburg. Kép: Marcel Zyskind. Zene: Kristian Leth. Szereplők: Flora Ofelia Hofmann Lindahl (Lise), Ida Caecille Rasmussen (Anna), Palma Lindeburg Leth (Elsbet), Anna-Olivia Oster Coakley (Helga). Gyártó: Motor / FilmFyn. Forgalmazó: HBO Max. Szinkronizált. 86 perc.
Egyetlen nap alatt végérvényesen megváltozik
a tizenkétéves Lise élete. Izgatottan ébred, nézegeti magát a tükörben és
becsomagolja bőröndjét, repesve várja, hogy világot lásson, öt testvérét és
szülei tanyáját hátrahagyva, a családból egyedüliként iskolába járjon. A cserfes
szőke lány most még telve van a közelgő szabadság örömével, kíváncsisággal és
vágyakkal, amelyek majd másnap reggelre örökre szertefoszlanak. Egyelőre
mezítláb futkározik húgaival, kedélyesen beszélget a napszámosok reggelijét
készítő, állapotos anyjával, az istállóban incselkedik a lovászlegénnyel. Nem
tulajdonít jelentőséget baljós álmának, amelyben az aratásra váró búzakalászok
között sétálgatva vércseppek hullanak rá a fölötte gomolygó viharfelhőből. Pedig
itt az asszonyok az álmokban és a babonákban hisznek, így amikor Lise anyjának
vajúdása elhúzódik és szörnyű kínok közepette sem képes megszülni gyermekét,
akkor sem hívnak orvost, amivel Lise jövőjét is megpecsételik.
Tea Lindeburg játékfilmes
debütálásként Marie Bregendahl 1912-ben megjelent, A haldoklás éjszakája
című könyvét adaptálta. A 19. század végén játszódó regény női szemszögből mutatja
be a dán vidéki élet nehézségeit, egy olyan feudális rendszer kritikáját
fogalmazza meg, amiben a nőket csak termékenységük határozza meg és isten
akaratának nagyobb jelentőséget tulajdonítanak, mint a tudománynak. A túl korai
felnőtté válás történetét a főszereplő, Flora Hoffman Lindahl kislányos és nőies
között lebegő mozdulatai és Marcel Zyskind, operatőr 16mm-es filmre forgatott
képei emelik költőivé. A meggyőző alakítások és a Tarkovszkij-filmek képi
világát idéző beállítások ellenére a forgatókönyv feszítő csúcsjelenetei között
tátongó nyiladékokat a rendező nem tudta betölteni. Lindeburg érdeme abban áll,
ahogyan a szorongató félelmet és a közelgő tragédia előszelét akár egy nyári
fuvallatot, olyan finoman fújja nézője arcába.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2023/03 61-62. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15696 |
