rendező | színész | operatőr | forgatókönyvíró | zenész | egyéb személy | filmcímek | egyéb cím | Mindegyik | Egyik sem
Jelölje be, mely tartalmi elemeket szeretné kiemelve látni a szövegben!

Magyar Műhely

Medgyessy Éva: Kamerapárbaj

Vitézy, a vagány

Kelecsényi László

A Budapesti Iskolától a Móricz-adaptációkon át A színésznőig. A sokszínű és párviadalokban bővelkedő pálya összegzése nehéz feladat.

Már éppen ideje volt, hogy róla is könyv szülessék. Ráadásul egy ilyen súlyos mű. 394 oldal mindvégig műnyomó papíron. A szerző Medgyessy Éva sokoldalú író, aki Kamerapárbaj – Vitézy László pályája címen állítja elénk a magyar film- és médiatörténet úgyszintén sokoldalú alakját. Bár Vitézyt sokoldalúnak nevezni, meglehetősen közhelyszerűnek hat. De hát ő tehet róla. Filmrendező, operatőr, stúdióalapító, dokumentarista, szerkesztő, műsorkészítő, és még sok minden más. Ő rendezte a Budapesti Iskola két alapfilmjét (Békeidő, Vörös föld) és ő forgatta, igaz, több évtizednyi idő múlva, a Bara Margit életútjának megtöretéséről szóló, megszenvedett valóságalapú játékfilmet (A színésznő). Közben tévé-műsorok sokasága, maga által kitalált és menedzselt produkciók: folytonos, megszakítatlan harc az igazmondásért. S ehhez bizony a folyton változó terepű munkalehetőségek között igenis vagánynak kellett lennie egy alkotónak. Darab ideig egymás mellé vezényelt minket a filmgyári sors, egyik filmjének majdnem-dramaturgja voltam, így most elfogulatlanságot kell magamra erőltetnem, hogy a portré-kötetéről méltatást írok. Később más pályára vezényelt az élet, keveset tudtam róla, s amikor fel-felbukkant egy-egy újabb szerepben, csak csodálkoztam, ezt is tudja, ezt is csinálja. És mindent jól.

Életrajzírójának egyszerre nehéz és könnyű dolga volt. Nehéz, mert a Vitézy-leltárt összehozni emberpróbáló feladat. Könnyű, mert egy korábban felvett életút-interjúból dolgozhatott a Kamerapárbaj megírása és összeállítása során. Megnehezítette magának a leckét, mert kétféle szöveget kellett összefésülnie, két beszédmódot szinkronba hoznia. Szerző és alanya így aztán valamiképp négykezest írtak. A kívülálló recenzens, azaz jómagam, nem talál fogást a közös gondolatmeneten, különösen, hogy jószerivel majdnem mindenben egyetért velük. Kivéve egy jelentéktelennek nem nevezhető vitapontot. A filmtörténész lázadozik bennem, mikor azt olvasom, hogy a Budapesti Iskola az olasz neorealizmus és a francia új hullám mellett a modern filmművészet legjelentősebb irányzata volt. Cseppet szem szeretném kisebbíteni a Dárday, Szalai, Vitézy és mások nevével fémjelezhető magyar törekvés egyetemes filmtörténeti jelentőségét, csakhogy hiányzik a felsorolásból a magyar új hullám (Jancsó, Gaál, Kósa, Szabó és a többiek) munkássága. Olyan kánont nem tudok elképzelni, ahol a Sodrásban, az Így jöttem vagy a Tízezer nap nem szerepel a képzeletbeli ranglistán, ahol mondjuk a Jutalomutazás felülüti ezeknek az évtizeddel korábbi alkotásoknak a jelentőségét. S ez nem véletlen szerzői vagy nyilatkozói felelőtlenség. A kötet más helyén tett megnyilatkozásokból kiolvasható, hogy a magyar új hullám fentebb emlegetett nagy alkotásait Vitézy nem szíveli, mert azok a művek, s elsősorban azok alkotói hittek a nagy kompromisszumban, az „aki nincs ellenünk, az velünk van” szlogenjében, a hatvanas évek nagy illúziójában – ő pedig nem. Így aztán soha nem volt a pályájának olyan éve, hogy nyugodtan hátra dőlve végezhette volna a feladatát.

Aki párbajt vív a kamerájával, annak tényleg vagánynak kell lennie. Párbajoznia előbb önmagával, hogy a lehető legjobb szakmai megoldásokhoz jusson el. S az igazi párbajt stúdióvezetőkkel, filmfőigazgatókkal, tévé-elnökökkel kellett megvívnia. Aki párbajt vív, soha nem marad feladat nélkül. Aki párbajt vív, nem nyugodhat a babérjain.

A színes és fekete-fehér fotókkal gazdagon illusztrált kötetből csak egy részletesebb filmográfia hiányzik. Van benne viszont egy réges-régi fénykép Vitézy magángyűjteményéből. Tizennyolc évesen, 1958-ban öltönyben, csokornyakkendőben dobol talán egy iskolai bulin. Találó pillanat. Mert dobolt ő később is nekünk: fel nem ismert igazságokat igyekezett közhírré tenni bárhogyan is hívták az éppen regnáló miniszterelnököt vagy pártfőtitkárt.

Közép és Kelet-Európai történelem és társadalom kutatásért Alapítvány, 2022


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2023/03 29-29. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15694

Kulcsszavak:


Cikk értékelése:szavazat: 0 átlag: -