rendező | színész | operatőr | forgatókönyvíró | zenész | egyéb személy | filmcímek | egyéb cím | Mindegyik | Egyik sem
Jelölje be, mely tartalmi elemeket szeretné kiemelve látni a szövegben!

Papírmozi

Papírmozi

Ötvenesévek-képregények

Kránicz Bence

Az 1970-es évek végétől, nagyjából tíz éven át sorozatban készültek filmek a két-három évtizeddel korábbi magyar történelemről. Ezt A ménesgazdával és az Angi Verával induló, Bereményi Eldorádója környékén lezárult filmcsoportot nevezik a filmtörténészek „ötvenesévek-filmeknek”, ma pedig úgy tűnik, egyre inkább vannak „ötvenesévek-képregényeink” is. Tendenciáról egyelőre nem beszélhetünk, ahhoz kevés a megjelent mű, de amit olvashatunk, azok alapján van közös pont az újdonságok között. Sőt, akad hasonlóság az ugyanebben a korszakban játszódó filmekkel is, méghozzá, hogy sem azoknak, sem a képregényeknek nem célja az 1950-es évek mélyebb vizsgálata, történelmi analízise. Kovács András Bálint filmtörténész szerint az ötvenesévek-filmek az értelmiségi talajvesztés háttereként, szimbólumaként használták a Rákosi-rendszer időszakát, az új képregények pedig a műfaji közelítésmód lehetőségét keresik benne.

Az első újdonság, a Tréfamesterek esetében a filmes párhuzam azért is indokolt, mert írója maga is filmtörténész: Pólik József, a Debreceni Egyetem oktatója, lapunk rendszeres szerzője. Ennek fényében nem meglepetés, hogy első, Zách Attilával közösen készített képregényében hemzsegnek a filmes utalások, mi több, maga az alaphelyzet – amelyben a Rákosi-diktatúra politikai játszmáit az inváziós sci-fi motívumai értelmezik át – sokat köszönhet olyan amerikai klasszikusoknak, mint A testrablók támadása vagy a Dr. Strangelove. A Rákosi Mátyás egyik hasonmása körül bonyolódó cselekményről minden további részlet lelőné a poénokat, de annyi talán még elárulható, hogy a Tréfamesterek H. P. Lovecraft világától és a szuperhősműfajtól sem áll távol. Vagyis bátor műfaji kísérletről van szó, de Pólik szinte végig magabiztosan egyensúlyozik a hangnemek között, átgondoltan adagolva az információkat. Egyedül a történet utolsó harmada tűnik elkapkodottnak – ekkor is tudjuk ugyan követni a hajmeresztő fordulatokat, de a karakterek egyre inkább marionettbábunak tűnnek az író kezében. Ez azonban nem is áll olyan messze a Tréfamesterek alapkoncepciójától, mint ahogy a műfajkezelés sematizmusa is új értelmet nyer az ötvenes évek kontextusában, az egymással versengő politikai ideológiák szolgálatában. Pólik mellett Zách Attila is komoly munkát tett a képregénybe: panelkiosztása, jelenetszervezése profinak mondható és a figurák mimikáját visszafogó arcábrázolásait is meg lehet szokni, mindössze emberalakjai tűnnek kissé aránytalannak egy-egy csoportképen. A kisebb hibáktól azonban „elsőképregényesek” esetében könnyű eltekinteni, pláne, hogy a Tréfamesterek izgalmas és sokfelől elemezhető-értelmezhető bemutatkozás.

A másik friss ötvenesévek-képregény adaptáció: Kondor Vilmos saját regényét, a Budapest novemberbent sűrítette össze 30 oldalas, akciódús füzetté. Az eredeti a szerző Budapest noirral megkezdett regénysorozatának (jelenleg) utolsó darabja, ha a főhőst, Gordon Zsigmond újságírót felléptető novellákat nem számítjuk. Gordon a regényben nevelt lányát keresi a forradalmi Budapesten. A képregényben erről szó sincs, az adaptáció egy másik cselekményszálat dolgoz fel, a leszámolást a főhős régi ellenségével, a köpönyegforgató Wayand Tiborral. A terjedelmi korlátokat figyelembe véve ez jó döntés: a regény zanzásítása helyett a formátumhoz illeszkedő, rövid, pergő sztorit kapunk, ami nemcsak azt bizonyítja, hogy Kondor beválna képregényírónak, hanem, hogy az utóbbi években novellistaként is rutint szerzett. Valójában izgalmasabb is a történet ebben a formában, mert regényként a Budapest noir meglehetősen unalmas utánlövésének hatott. Az író egy fiatal rajzolóval, Kalászi Benjáminnal dolgozott együtt, aki kivált a panelek változatos elrendezésében, ezáltal a ritmus alakításában jeleskedik. Ha a Kondor-adaptációkat tesszük mérlegre, a képregény jobban sikerült, mint Gárdos Éva filmje – de Gordon Zsigmond ebben is Kolovratnik Krisztián arcvonásait viseli.

 

Pólik József – Zách Attila: Tréfamesterek. Színes, keményfedeles, 240 oldal. Kiadó: Vadkelet Comics.

Kondor Vilmos – Kalászi Benjámin: Budapest novemberben. Fekete-fehér, irkatűzött, 32 oldal. Kiadó: Nero Blanco Comix.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2023/03 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15686

Kulcsszavak:


Cikk értékelése:szavazat: 0 átlag: -