Forgács Nóra Kinga
Düh, féltés és féltékenység, de elsősorban szeretet hajtja a Hat hét túl korán felnőni kényszerült kamaszlány hősét.
Zsófi érettségi előtt áll,
profi asztaliteniszezőként a közeledő Európa-kupára készül, miközben otthon
próbál egyszerre odafigyelni alkoholbeteg édesanyjára és vigyázni lassan
kiskamaszkorba érő húgára is. A terhességét titkolja, mert úgy döntött, hogy
babája nyílt örökbeadás útján egy régóta gyermekre vágyó párhoz fog kerülni.
Szakonyi Noémi Veronika rendezőnő első nagyjátékfilmje a szülést közvetlenül
megelőző időszak mellett arra a hat hétre koncentrál, amely a magyar törvények
szerint ilyen esetben a rendelkezésére áll mind az életet adó anyának, mind
pedig az örökbefogadóknak, hogy meggondolhassák magukat. Bár az újszülöttet a
kórházból hazavivő házaspár nézőpontját is felvázolja, a Hat hét elsősorban
mégis az elbizonytalanodó anyára, Zsófira fókuszál. A határidős dramaturgiára
kifeszített történet az ő lelkét szorítja gúzsba, Dévényi Zoltán operatőr
folyton mozgásban lévő kamerája ővele táncol az otthonossággal átszellőztetett
telepi helyszíneken és a sportcsarnokban, Vághy Anna és Hargittai László, a
film vágói az ő szerváinak, gesztusainak és érzelmi hullámainak ritmusára
szabnak rá minden egyes snittet. Így sikerül tolakodás nélkül, tévedhetetlen
ízléssel, tűpontos arányérzékkel bemutatni a testével, érzelmeivel és
élethelyzetével küzdő lány szubjektív valóságát, és megalkotni az erre
alkalmas, személyes, intim és mégis objektív filmnyelvet. És ezért lesz a Hat
hét a talán csak a témában érintetteket érdeklő problémafilm helyett bárkit
szíven ragadó, hőse motivációit makacs következetességgel kutató, de őszinte
odafordulással figyelő és kifogyhatatlan empátiával ábrázoló karakterdráma.
Színészfilm, amelynek méltó tartóoszlopa az elsőfilmes Román Katalin briliáns
alakítása.
A Hat
hétben bemutatott család csonka, szenvedélybetegséggel és anyagi
bizonytalansággal küzdő, úgy nevezett diszfunkcionálisan működő család. Zsófi
parentifikált gyerek, az infantilis anyja és gyermekkorú testvére mellett
szülői feladatokat ellátó, a saját gyermekkorról idejekorán lemondani
kényszerült kamasz. Eltökélten keresi a sportban a kitörési lehetőséget, hogy
az ő jövőbeli családjának jobb lehessen az élete, mint amilyen a származási
családjáé volt. De – és itt a legnagyobb bravúr – ez a film mégsem a
deprimáltság vagy a depresszió filmje, hanem sokkal inkább a folyamatos
kulminációé. Csábító képzavarral élve, a szülés érzelmi csúcspontját a
döntéshozatal kiélezett-kicsipkézett hegygerince köti össze a döntés
katarzisának végtelen fennsíkjával, miközben mindent felemel, pontosabban segít
tartani, segít kitartani a szeretet. A puritán pontossággal,
ökonomikusan építgetett, részletenként mindenki számára ismerős, városi
kisvilágban a krízishelyzet valóban éles, a panellakás nyújtotta élettér pedig
szűkös, ahogyan az onnan nyíló kilátások is korlátozottak. De a nyári záporban
frissen mosdott lakótelep paradox üdesége, a placcon épülő vurstli groteszken
színes, gigászian giccses, gondokra vállat vonó forgataga, a háborgó
hétköznapokban az intim családi pillanatok tőkesúlyai, a minden ablakon túl,
még a kórház falain túl is ott susogó és bólogató zöld lombok, Zsófi alig
egy-egy eszmélésre lanyhuló eltökéltsége, fáradhatatlanul az életbe kapaszkodó
ereje, egyszóval a vitalitás öleli, szorítja, tartja az ölében a
jeleneteket.
A Hat
hét kivételesen hiteles magyar film, aminek egyik oka biztosan az, hogy
Szakonyi Noémi Veronika és állandó alkotótársa, Vincze Máté Artur először
dokumentumfilmet terveztek készíteni a témáról, ennek megfelelő alapossággal kutattak.
A másik ok, hogy az intellektuálisan megismerhetőn túl tudtak valamit
megragadni, sőt, elsősorban a csak érzékileg észlelhetőt, érzelmileg
felfejthetőt tették a vászonra. Filmjük így lett nemcsak valószerű, hanem: valódi.
A Hat
hét szereplőit nem kell sajnálni. Ők azok a hétköznapi hősök, akik ebben az
országban élni és boldogulni akarnak. Tisztelni és becsülni kell őket. Ez a
film nem az áldozatok, hanem a túlélők filmje.
Hat hét – magyar, 2022. Rendezte: Szakonyi Noémi Veronika. Írta: Szakonyi
Noémi Veronika, Vincze Máté Artúr, Daoud Dániel. Kép: Dévényi Zoltán. Zene:
Sperling Andor. Szereplők: Román Katalin (Zsófi), Járó Zsuzsa (Bea), Balsai
Móni (Emma), Mészáros András (Gábor), Györgyi Anna (Heni), Takács Katalin
(Judit). Producer. Romwalter Judit. Gyártó: Sparks. Forgalmazó: Budapest Film.
95 perc.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2023/04 48-49. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15680 |
