Kránicz Bence
Borzas hajú, szemüveges kamaszfiú teng-leng magányosan a kisvárosi
Angliában. Egészen addig, amíg különös alakok nem bukkannak fel körülötte, akik
azt állítják, varázslat igenis létezik, a fiúból pedig nemzedéke legnagyobb
mágusa lehet. Összezavarodott főhősünk az egyiküktől egy baglyot is kap
ajándékba. Nem, ezek nem a Harry Potter és
a bölcsek köve első jelenetei, hanem Neil Gaiman 1990-ben megjelent,
négyrészes képregénysorozatának, A mágia
könyveinek alaphelyzete. J. K. Rowling innen merített volna világsikerű
regényeihez? Természetesen, és még kismillió másik forrásból: antik görög és
keresztény mítoszokból, kelta mondákból, múlt századeleji angol
gyerekirodalomból. Gaimannek esze ágában sem volt megsértődni, mert saját írói
stratégiájának lényege is az, hogy alámerül a nyugati mese- és mítoszkincsbe,
átszitálja a tömegkultúra hordalékait, és mindig új történeteket hoz felszínre.
Valami mágikusat.
A különböző rendű-rangú
folytatásai dacára mára kissé elfeledett A
mágia könyveinek nyíltan ez volt a célja. A fantasy nyolcvanas évekbeli
népszerűségén felbuzdulva a DC újra be akarta mutatni olvasóinak a kiadó „mágikus”
karaktereit, a feladat pedig az akkoriban a Sandmannel
berobbant Gaimannél kötött ki. A mágia
könyvei négy fejezetében négy különböző varázsló mutatja be a meglepett
Timothy Hunternek a világ fantasztikus határtalanságát: a múlt babonáit és a
jelen árnyékvilágát, a mi világunkkal szomszédos mesebirodalmat és a megíratlan
jövő körvonalait. E kalauzok közül egyedül Constantine, a démonvadász lehet
ismerős a magyar olvasóknak, de Phantom Strangerről, Doktor Okkultról vagy Miszter
E.-ről éppen úgy keveset tudunk, mint a rengeteg felbukkanó mellékszereplőről.
A Gaiman-művekben otthonosabb olvasóknak könnyebb a dolguk, ők újra
találkozhatnak Titániával a Sandman klasszikus
Szentivánéji álom-fejezetéből
(ezúttal is Charles Vess preraffaelita finomságú rajzain), és maga Morpheus is
felbukkan. Jobbára mégis úgy kapkodjuk a fejünket, mint Tim Hunter. Egybefüggő
történetre ne számítsunk, az író ötletbősége viszont szokás szerint lenyűgöző,
míg az egymást váltó rajzolók – Vess mellett John Bolton, Scott Hampton és Paul
Johnson – a fősodorbeli amerikai képregénytől elütő, avantgárd érzékenységgel
teremtik meg a képregény heterogén stílusvilágát. Limpár Ildikó filológiai
munkát is igénylő fordításával közel teljes már a magyar nyelvű Gaiman-életmű, A mágia könyvei pedig jellegzetes, ha
nem is a legemlékezetesebb darabja az angol szerző korai munkáinak.
*
Jack Kirby a hetvenes évek
derekán tért vissza a Marvel kiadóhoz „szerzői” DC-korszaka után (lásd Filmvilág 2021/06). Ekkor indította útnak
az Örökkévalókat, de elvállalt egy
alkalmazott munkát is: elkészítette Stanley Kubrick 2001 filmjének képregény-adaptációját, éppen időben az 1977-es
újrabemutatóhoz. Ebben az időszakban a Marvel már egyre többször kísérletezett
a graphic novel formátummal, és Kirby
2001-ét is presztízskiadványnak
szánták. Az életművét sakkmesteri gondossággal építő rendező és a számolatlan
képregényt végigrajzoló Kirby első pillantásra egészen más szellemiségben
dolgoztak, 1976-ra azonban már utóbbi is kiharcolta saját szerzői státuszát.
Így aztán a képregényes 2001 –
miközben híven követi a film cselekményét, mindössze Dr. Floyd holdutazásának
szentel Kubricknél nagyobb teret –, hangsúlyosan Kirby műve is, amire nemcsak
az elmaradhatatlan fotókollázsok és az absztrakt színkavalkáddá robbanó
duplaoldalak utalnak, hanem az Arthur C. Clarke-féle történet egybecsengése
Kirby saját popmitológiájával az „emberen túli ember” születéséről. Ritka, de
jellegzetes esete ez annak, amikor egy műfaji klasszikus egyszerre illeszkedik
precízen több különböző szerző munkásságába. Ahogy Kirby egy egészoldalas
rajzával meg is mutatja, a 2001-et
jelképező monolit maga a tökéletes, márványhideg műalkotás, amit minden
megfigyelője sajátjának érezhet. A magyar kiadás függelékeként elolvasható Kirby
ötoldalas reflexiója az 1956-os budapesti forradalomra, a kiadvány
beszerzéséhez azonban meg kell dolgozni: magánkiadásban, az illegalitás határán
jelent meg, képregénybörzéken viszont megtalálható.
Neil Gaiman és mások: A mágia könyvei. Színes, keményfedeles, 208 oldal.
Kiadó: Fumax.
Jack Kirby: 2001: Űrodüsszeia. Színes, puhafedeles, 80 oldal.
Magánkiadás.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2023/02 64-64. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15663 |
