Baski Sándor
McDonagh karriercsúcs tragikomédiája egy barátság felbomlásáról.
Martin McDonagh hazatért, és nem csak földrajzi
értelemben. A londoni születésű ír rendező az ír falvakban játszódó
színdarabjaival robbant be a brit és a nemzetközi színházi életbe, majd első
filmje, az In Bruges sikere után
hollywoodi sztárokkal készített blődlibe hajló fekete komédiát (A hét pszichopata és a Si-cu), utána
pedig leforgatta a helyszínét és témáját illetően is legamerikaibb filmjét (Három óriásplakát Ebbing határában).
A sziget szellemei nem
jelez gyökeres fordulatot a pályán, a motívumok ugyanazok, mint korábban, de a
most vizsgált kisközösség még kisebb és még zártabb, így a jellegzetes mcdonagh-izmusokat is nagyobb
koncentrációban tartalmazza a film. A rendező eddig elzárkózott attól, hogy
saját színdarabjait adaptálja, most mégis mintha a befejezetlenül maradt Aran-szigetek színpadi trilógiáját zárta
volna le egy mozgóképpel – aligha véletlen, hogy a meg nem valósult darab címe
(The Banshees of Inisheer) rímel a film eredeti címére.
A sziget szellemei egyben az
In Bruges párdarabja is, nemcsak a
főszerepet alakító színészek visszatérése, de a karaktereik dinamikája miatt
is. Míg a flamand városban veszteglő bérgyilkosok a világlátásbéli különbségeik
ellenére közelebb kerülnek egymáshoz, a fiktív Inisherin szigetén élő Colm
(Gleeson) és Pádraic (Farrell) összezártsága és egymásra utaltsága szakítással
végződik – részben épp a különbözőségeik miatt. Az In Bruges szereplőinek egzisztenciális dilemmáit a törvényen kívüli
státuszuk tette igazán különlegessé, A
sziget szellemeiben pedig egy leleményes írói döntés következtében válik húsba
vágóan izgalmassá a papíron provinciálisnak tűnő konfliktus.
Amíg a filmek vagy popdalok
kitartóan vizsgálják, hogy mikor és miért érnek véget a romantikus kapcsolatok,
a (férfi)barátságok ritkán kerülnek hasonló módon nagyító alá – a baráti
viszonyok amúgy sem látványos szakítással, hanem csendes elsorvadással szoktak
kimúlni, ha pedig mégis hirtelen érnek véget, akkor kézzelfogható konfliktusok
állnak a háttérben. McDonagh ehhez képest a szakítás radikális gesztusát helyezi
a fókuszba, sőt, a karakterek bemutatása nélkül rögtön ezzel indítja a filmet.
Az író-rendező a nyomozást is megspórolja, mind a néző, mind Pádraic számára,
Colm ugyanis elárulja, miért rúgta fel az évtizedes barátságot: végtelenül
untatja a nála fiatalabb és jóval együgyűbb férfi, az életéből hátralévő időt a
zenélésre akarja fordítani.
McDonagh a konfliktust jórészt
Pádraic szemszögén keresztül tárja fel, de most sem ítélkezik, azonosulhatóvá
teszi mindkét fél álláspontját. Érthető, hogy Pádraic miért ragaszkodik
foggal-körömmel a legjobb és egyetlen barátjához, ahogy a halál szele által meglegyintett,
művészi ambícióiba még kapaszkodó Colm drasztikus lépése is indokoltnak tűnik.
A helyzet eszkalálódásáért is egyaránt kárhoztathatók, Pádraic sokat
hangoztatott kedvessége valójában az önzés álcája, Colm pedig a gőg és a
hübrisz bűnébe esik, a film legizgalmasabb kérdése mégsem az, hogy
kinek van igaza, hanem, hogy meddig terjed a másik ember jólléte iránti
felelősségünk.
Kézenfekvő olvasat lenne a
szakítást vagy Colm passzív-agresszív fenyegetésként belengetett öncsonkítását
politikai allegóriaként (is) értelmezni, hiszen a szárazföldön javában zajlik
az 1923-as ír polgárháború, de McDonagh-t jobban érdekli a történet személyes
vetülete. A két főszereplő, illetve az ő dilemmáikat visszhangozó mellékkarakterek
(Pádraic nővére és a rendőr apja által vegzált Dominic) döntésein keresztül
arra kíváncsi, hogy miért nem tudnak vagy akarnak kitörni az elszigeteltségből – ez a „továbblépni
vagy maradni”-kérdés pedig Inisherin határain túl is ugyanolyan érvényes.
A sziget szellemei ennek
megfelelően McDonagh eddigi legkomplexebb, legfajsúlyosabb filmje, amelyet a
színészi mesterkurzus és a védjegyszerű fekete humor mellett az ír természetet
expresszionista díszletté formáló, letisztult vizuális megvalósítás avat az
életmű csúcsteljesítményévé.
A SZIGET SZELLEMEI (The Banshees of Inisherin) – angol-ír, 2022. Rendezte és írta:
Martin McDonagh. Kép: Ben Davis. Zene: Carter Burwell. Szereplők: Colin Farrell
(Pádraic), Brendan Gleeson (Colm), Kerry Condon (Siobhán), Barry Keoghan
(Dominic). Gyártó: Blueprint Pictures / Film4 Productions. Forgalmazó: Fórum
Hungary. Szinkronizált. 114 perc.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2023/02 23-23. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15661 |
