Kolozsi László
Les illusions perdues – francia, 2021. Rendezte: Xavier Giannoli. Írta: Balzac regényéből Jacques Fieschi. Kép: Christophe Beaucarne. Szereplők: Benjamin Voisin (Lucien), Xavier Dolan (Raoul), Vincent Lacoste (Étienne), Cécile de France (Marie-Louise), Gérard Depardieu (Dauriat). Gyártó: Curiosa Films / France 3. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 141 perc.
Balzac regénye egy vidéki nyomda leírásával kezdődik,
és ha nem is követi Xavier Giannoli adaptációja mindenben és mindenhol
szöveghűen a regényt, Balzac leírását lenyűgözően illusztrálják a bevezető
képsorok, melyek a nagy karrierista, fiatal költő első munkahelyét mutatják be.
Vagyis már az első képeknél szembetűnő a törekvés, hogy ez egy olyan film
legyen, ami visszaadja Balzacot, ami nem festi túl szépre ezt az egyébként igen
sötét és komor, korai kapitalista világot, amit, ha nem a mindenre ráeresztett
szabadverseny, akkor egy éppen kénye kedve szerint a sajtót uralma alá hajtó
hatalom tesz tönkre.
Nem is lesz sem parabola,
sem aktualizált verzió ez az Elveszett illúziók, vagyis messze áll
Gazdag Gyula remekművétől, ugyanakkor igen közel az olyan francia társasági
drámákhoz, a felsőbb rétegek életvitelét és erkölcseit kritizáló, ugyanakkor a
tiszta és a romlott szerelmet (szerelmeseket) is bemutató művekhez, mint a Rizsporos
intrikák vagy a Stephen Frears jegyezte Veszedelmes viszonyok.
Nyugodtan mondhatjuk meglepőnek is, hogy ilyen hagyományosan plánozott, a
díszletek minden részletére és az érzelmek ábrázolására is odafigyelő filmet
egyáltalán még készít valaki a Marvel korában. Ez a nagyregény, ami az „Emberi
színjáték” ciklus „Erkölcsi tanulmányok” című harmadának része, most lett méltó
módon adaptálva: sokat adnak hozzá az érzelmek megjelenítéséhez (igazán
jelentős felfedezés csak Salomé Dewaels és a fiatal főhőst adó Benjamin Voisin)
a szinte állandóan megszólaló klasszikusok. A zene-válogatás teljesen
eklektikus, Mozart műveitől, sok-sok Vivaldin és Rameau-n át egészen Schubertig
terjed a skála. És ne feledkezzünk meg az igazi főszereplőről, ami a régi
Párizs, a saras Párizs, amikor a kocsikról még egy pallóra kellett leszállni.
Íme tehát az Esterházy Péter-mondat mozgóképes bizonyítása: ”A múlt
századi Párizsról a legfontosabb mégiscsak Balzactól tudható.”
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2023/03 55-55. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15650 |
