Csomán Sándor
Míg a Búcsú Yangtól című filmben a születés, úgy a M3ganben a halál jelenti a humanoid robot belépését az emberi magánszférába
A humanoid robotok problematikus voltáról szóló
filmek halmaza évről-évre bővül, ám központi témájukat tekintve a legtöbb a
mesterséges intelligencia kérdését boncolgatja: vajon képes-e öntudatra ébredni,
illetve mely ponton túl kell megfontolnunk, ha nem is az emberi voltát, de
legalábbis létének lehetőségét. Az ilyen alkotások a sci-fi formai jegyeit
hordozzák magukon (high-tech közeg), ám a konfliktus szinte mindig egy
melodramatikus szál – például a szerelem – apropóján tematizálja a mesterséges
intelligencia fundamentális kérdésköreit. Ebben az értelemben a 2021-es,
Alexander Weinstein novellájából kiinduló Búcsú Yangtól és az idei, Gerard
Johnstone által jegyzett M3gan kifejezetten különleges területre
merészkedik (bár hasonlóan tett A kétszáz éves ember vagy a Detroit:
Become Human című videójáték is), hiszen a felnőtt-android kapcsolat
helyett a gyerek-android relációban kutakodik, hogy a megszokott felvetések
mellett új szempontot hozzon a diskurzusba: mi történik, ha egy még fejlődésben
lévő kiskorú létesít közeli kapcsolatot egy humanoiddal és hogyan befolyásolja
mindez a valódi társas interakciókat?
Ugyan dilemmáik nagyrészt közös
tőről fakadnak, az ahhoz vezető úton mind szellemiségben, mind komplexitásban,
mind állásfoglalásban jelentős eltérések lapulnak a motherboard alatt. Kogonada
rendezése egyértelműen az arthouse mozi felől közelít: lassan csordogáló
snittek, erőteljes szimbolika (a fa, tea, hernyó-lepke metafora stb.) és
filozófiai mélység jellemzi az adoptált Mira történetét, aki mellé azért veszik
meg Yang-ot, hogy „testvérként”, továbbá a kínai kultúra hordozójaként segítse
a kislány mindennapjait. Azonban amikor a robot egyik pillanatról a másikra
elromlik, az eddig „működő” családi dinamika is veszélybe kerül, továbbá a
javítási kísérletek során olyan titkokra derül fény, melyek merőben más
megvilágításba helyezik a humanoid fiú szerepét. Ezzel szemben a Blumhouse
gondozásában készült M3gan mainstream horrorba csomagolja hasonló
alapokon nyugvó narratíváját: a címszereplő robotlányt még csak bétaverzióban
tesztelik Cadyn, aki szülei elvesztése után a Funki nevű techcégnél programozó
nagynénjével él, ám a kezdetben „harmonikus” hármas viszony megromlik, amikor a
prototípus egyre agresszívebben próbálja megvédeni „elsődleges felhasználóját”.
A két film nem csak koncepcionálisan,
hanem a technológiához való hozzáállás tekintetében is más attitűdöt választ: a
Búcsú Yangtól inkább a technofíliához, a M3gan inkább a
technofóbiához áll közelebb, hiszen a játékidő előrehaladtával Yang egyre „emberibb”,
M3gan egyre pokolibb arcát mutatja. Ugyan a két felvázolt világban kevés a
közös vonás – utóbbi közeli, előbbi a távoli jövőben játszódik – mégis mindkét
vízió ugyanazon gondolatmagból gyökerezik: már az olyan, közvetlenül hozzánk
(és ránk) tartozó kapcsolatokat is, mint a szülő-gyerek, vagy a testvér-testvér
viszonyt is részben (vagy akár egészben) kiszervezzük egy humanoid robotnak azzal
a hamis percepcióval, hogy az a jövőben mind a szülő, mind a gyermek életét
könnyebbé, célszerűbbé teszi. Az ellentétes előjelű premisszákból eredően a
filmek más-más ívet járnak be: míg a Búcsú Yangtól az
elszemélytelenedett világban keresi az emberit, addig a M3gan a (még)
humánusban éri tetten az embertelent. Kogonada klónokkal és a tökéletesre
csiszolt robotokkal terhelt meditatív szekvenciáiból egy pesszimista, mégis
reményteli jövő bomlik ki, mely abból az ideából indul ki, hogy egy fához
ragasztott, más tőről fakadó ág és egy látszólag idegen törzs is alkothat
közösséget, így a valódi kötődés, az érzelemalapú kötelék nem csak ember és ember
között jöhet létre. A M3gan ezt a szemléletet inkább igyekszik
visszavezetni az „eredeti” állapotába: addig még véletlenül sincs szükségünk
külső „segítségre” – mesterséges fáról szakajtott ágra –, amíg a saját „fajtánkat”
sem értjük meg igazán.
BÚCSÚ YANGTÓL (After Yang) – amerikai, 2021. Rendezte: Kogonada. Írta:
Alexander Weinstein novellájából Kogonada. Kép: Benjamin Loeb. Zene: Ryuichi
Sakamoto. Szereplők: Colin Farrell (Jake), Jodie Turner-Smith (Kyra), Justin H.
Min (Yang), Malea Emma Tjandrawidjaja (Mika). Gyártó: A24. Forgalmazó: HBO Max.
Szinkronizált. 96 perc.
M3GAN (M3gan) – amerikai, 2022. Rendezte: Gerard Johnstone. Írta: Akela
Cooper. Kép: Peter McCaffrey. Zene: Anthony Willis. Szereplők: Allison Williams
(Gemma), Violet McGraw (Cady), Jen Van Epps (Tess), Amie Donald (M3gan).
Gyártó: Blumhouse Production. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált.
102 perc.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2023/02 09-10. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15649 |
