Rudas Dóra
Toto le héros – belga-francia, 1991. Rendezte és írta: Jaco van Dormael. Kép: Walther van den Ende. Zene: Pierre van Dormael. Szereplők: Thomas Godet (Gyerek Thomas), Jo De Backer (Felnőtt Thomas), Michel Bouquet (Idős Thomas), Mireille Perrier (Fiatal Evelyne), Gisela Uhlen (Idős Evelyne). Gyártó: Iblis Films / Metropolis. Forgalmazó: HBO Max. Feliratos. 91 perc.
A nyolcéves Thomasnak fixa ideája, hogy a
szomszédban élő, náluk jóval szerencsésebbnek tűnő család egy kórházi keveredés
miatt valójában az övé, így fiúk, Alfred az ő életét éli, az ő játékautóját
vezeti, az ő szerelmét hódítja meg és az ő sikeres életét éli. A kisfiú lassan
férfivá, majd idős emberré érik, de a kényszerképzet nem ereszti. Saját életét
nem tudja és nem is akarja élni, mit tehet mást, a fantáziába menekül. Ott ő
lehet Toto, a lenyűgöző titkosügynök, aki Alfredre vadászva visszaszerzi, ami neki
jár. Sajnos a fejben töltött idő más tempóban halad, mint a valóságban, így
Thomas mellett elmegy a szerelem, számos lehetőség és gyakorlatilag a teljes
élet, míg a bosszút forralja.
Jaco van Dormael 1991-es
klasszikusa olyan alapvetően ismerős élménnyel dolgozik, amely a világon talán
csak néhány kiváltságosnak lehet ismeretlen. Hiszen kivel ne fordult volna elő,
hogy úgy látta, valaki épp azt az életet éli, amelyet ő szeretne. Hatványozottan
igaz lehet ez, ha az illető olyan hátrányokkal és tragédiákkal küzdő családból
jön, mint Dormael főhőse. Ilyen magasfokú átélhetőséggel meglepő lehet, hogy ennyire
megosztó a dráma megítélése. Ám a belga rendező alaposan megdolgozik ezért a
megosztottságért, igen sajátos módszerrel mondja el ugyanis a leginkább Charlie
Kaufman lázálmait idéző történetét. Nem az ugráló idősík vagy a nyomasztó képi megoldások
a zavaróak, hiszen a filmen belüli szabályrendszerben hibátlanul működnek ezek
az abszurditások. A baj, hogy lélegzetvételnyi időre sem engedi felnézni a
férfit a rögeszméből és ezzel a néző fejét is a wc-kagylóban tartja a játékidő
végéig. De meg kell becsülni azt a súlyt, amelytől, ha lekerül rólunk,
értékelni tudjuk azt, ami adatott. És Toto tragédiája bizony még a
legreménytelenebbeket is meggyőzheti arról, miért nem érdemes élethosszig
keseregni amiatt, ami nincs.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2023/01 63-63. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15638 |
