Huber Zoltán
Spielberg nagy mesemondó, de a gyerek- és ifjúkorát felidézve sem nyílik meg előttünk.
Nincs még egy válás, ami olyan óriási hatást gyakorolt volna az
egyetemes popkultúrára, mint Leah Adleré és Arnold Spielbergé. A család
felbomlása az akkor tizenkilenc éves Steven számára olyan traumatikus élményt
jelentett, ami a későbbi rendezői pályafutását alapvetően meghatározta. De hogy
pontosan miért és hogyan, az sajnos az ikonikus rendező gyerek- és kamaszkorát
feldolgozó A Fabelman család két és fél órája után sem derül ki.
Ehelyett kapunk a mozihoz intézett szép szerelmeslevelet, illetve egy töredékekből
összeálló felnövéstörténetet a kellemesen idealizált, szándékoltan
közönségbarát fajtából.
Steven Spielberg persze sosem tartozott azok közé a
rendezők közé, akiknek az arcélét könnyedén felfedezhetjük az impozáns életmű
mögött. Spielberg a direktebb szerzői önvallomások helyett inkább a gyermekkor
varázslatos világát teremti újra, nyílt tekintetű kis hőseivel és erős
pótapáival. A tiszta szívű átlagemberekre nála fel lehet nézni, a közösségnek
még van ereje, még léteznek ideák. Ezen alkotói alapállás szerves része a hollywoodi
aranykor állandó megidézése is, akár műfajokban, akár karaktertípusokban. Ha
pedig őt személyesen foglalkoztató témákhoz nyúl, akkor azt többszörös
áttételekkel teszi.
Nincs ez másképp a legújabb filmje, A Fabelman
család esetében sem, de mindez azért lesz némileg meglepő, mert a
történetet bevallottan a saját gyermekkora ihlette. A cím persze árulkodó, a
forgatókönyvet társíróként jegyző rendező a kínálkozó Spielbergék helyett egy
beszédes álnév mögé bújtatta családját, ennyiben tehát ő maga is hangsúlyosan
visszalép egyet. A Fabelman család ennek ellenére tökéletesen
beilleszthető a szubjektív rendezői múltidézések újabb keletű hullámába, ám ez
távolról sem Alfonso Cuarón, Paolo Sorrentino, Paul Thomas Anderson vagy akár
Richard Linklater belemenősebb vonala, hanem Kenneth Branagh mézédes
nosztalgiája. A Belfast naiv-álmodozó gyermeki nézőpontjához hasonlóan
az alteregó itt is hibátlan és a szülők is felmagasztosulnak. A nehézségeket és
problémákat pedig megszépíti az eltelt idő.
Spielberg továbbra is csodálatos filmes mesélő, A
Fabelman család gyönyörű képekben, hibátlan plánozással és csillogó szemű
gyerekszínészekkel halad végig az első moziélménytől a kezdeti
szárnypróbálgatásokon át Hollywood kapujáig. Aki ismeri a rendező magánmitológiáját,
az nagyjából sejtheti, milyen epizódokat emel ki Spielberg az amatőr
gerillamódszereitől egészen az idős John Ford tanácsáig. Ez utóbbi jelenet
különösen megdobogtatja majd a filmrajongók szívét, de a mozgókép és a mozi
szenvedélyes szeretete egyébként is áthatja a teljes filmet.
A háttérben eközben bonyolódik a szülői dráma. A
család többször költözik, az excentrikus anya egyre boldogtalanabb, a tinédzser
fiúnak gondjai vannak a beilleszkedéssel, különösen Kaliforniában. Spielberg
meg sem próbál klasszikus hollywoodi történetet faragni az életéből, a szabályos
ív helyett inkább töredékesen, kihagyásokkal mesél. E szerkesztésmód
törvényszerű következménye az egyes felvonások minőségbeli különbsége, hiszen
nem minden életesemény egyformán izgalmas még akkor sem, ha épp Steven
Spielberg felnövését követjük.
A mozaikos elbeszélés másik problémája, hogy így
komolyabb akadályok sem tornyosulhatnak a főhős elé, ami az önfeltáró dráma
helyett a színes mese irányába tolja a történetet. Talán nem véletlen, hogy a film
épp azokon a pontokon kel igazán életre, ahol a rendező egyéni ízeket kever a
lekerekített emlékekhez. A kalandos életű nagybácsi megjelenése, az első
forgatások vagy az első szerelmi kalandok jóval elevenebbek a fő csapásnál.
A szülők válása vagy az iskolai zaklatások ellenben
nem nőnek valóban meghatározó súlyos problémákká, hiszen ahhoz túl elnagyoltak
és általánosak. A fiúnak ráadásul mindig ott a film nyújtotta menedéke, ami szimpatikus,
ám korántsem túlságosan mély önvallomás. A filmben a rendezővé válásig vezető
út álomszerűen sima és egyenes, A Fabelman család így nem holmi
összegzés vagy számvetés. Sokkal inkább egy újabb maximálisan biztonságos
spielbergi tükörvilág, ennyiben tehát tökéletesen simul az életműbe.
A
FABELMAN CSALÁD (The
Fabelmans) – amerikai, 2022. Rendezte: Steven Spielberg. Írta: Tony Kushner és
Steven Spielberg. Kép: Janusz Kaminski. Zene: John Williams. Szereplők: Gabriel
LaBelle (Sammy), Michelle Williams (Mitzi), Paul Dano (Burt), Seth Rogen
(Bennie), Keeley Karsten (Natalie). Gyártó: Amblin Entertainment / Universal
Pictures. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 151 perc.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2023/01 54-54. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15619 |
