Gyöngyösi Lilla
Az Átjáróház őrült kaland műfajok és világok határán.
Míg a halál el nem választ – az Átjáróház ezt az egyszerű házassági
formulát forgatja ki, hiszen két főhősének, Krisztiánnak és Áginak csak a lány
halála után kezdődik igazán a kapcsolata. Madarász Isti filmjében azonban
korántsem az az egyetlen természetfeletti elem, hogy Ági a halottasházba
kerülve is eleven: a horror- és dark fantasy-szerzőként ismert Veres Attila
forgatókönyve egy olyan meghökkentő világba kalauzol, amelyet a halállal ki nem
békülő halottak, egy olvasó kecske, boszorkányok és démonok népesítenek be, a
túlvilág ígérete pedig egy öreg faajtó mögött rejlik. Míg sok halott ahhoz kéri
az új hullaházi éjjeliőr, Krisztián segítségét, hogy megnyíljon előttük ez a
bizonyos ajtó, a férfi rájön, hogy Ágit nem szeretné átengedni – majd pedig
mindent megtesz azért, hogy visszahozza őt az életbe.
Az Átjáróház különös és ritkán látott műfaji hibrid: romantikus
fantasy némi horrorral és sok fekete humorral keverve. Egyszerre igyekszik
megszólítani a plázaközönséget és a magyar filmek rajongóit – egyelőre nyitott
kérdés, hogy melyiket sikerül, esetleg mindkettőt vagy egyiket sem. Ugyanúgy
egy mesés Magyarország jelenik meg benne, mint a Liza, a rókatündérben,
a Drakulics elvtársban vagy az Űrpiknikben, de
jobban elemelkedik a valóságtól és a közegből adódóan kissé borzongatóbb,
bizarrabb is. Itt nem az általunk ismert világot fűszerezik fantasztikus elemek,
a mágia és a furcsaság mélyen átitatja a történet szövetét. Az időtlennek ható,
alapjaiban mégis ismerős világot remek helyszínek, egyedi jelmezek és gazdag
díszletek, köztük a kísérteties kelenföldi hőerőmű monstruma teremtik meg, egymásba
mosva a hétköznapit és a csodásat.
Madarász Isti egyébként is
szívesen lép el a realitás talajáról és kísérletezik olyasmivel, amivel más
magyar alkotók szinte soha. Az Egy
szerelem gasztronómiájával megalkotta
az első magyar gasztromusicalt, legsikeresebb filmje, a Hurok pedig az időkavarással rázta fel a párkapcsolati gengszter-drámát.
Az Átjáróházzal ismét újraírja a közönségfilmek szabályait: az eredmény egy
igazán vad kaland, amelyben nem is áll teljesen össze a sok egymástól gyökeresen
elütő részlet. A romantikus szál bájos, általában a humor is remekül működik
(Galla Miklós, sőt, a filmen ritkán látható Kútvölgyi Erzsébet is pompás
választásnak bizonyul), a horrorelemekkel csínján bánik a film, a fantasy-vonal
viszont kidolgozatlan. A természetfeletti világ törvényei hasraütés-szerűnek és
zavarosnak hatnak, bár Kulka János pokoli boncmestere épkézláb háttértörténet
nélkül is mágnesként vonzza a tekintetet. Eközben a történet mellékszálai –
Krisztián kalandfilmeket idézve teljesíti a halottak kívánságait – darabossá
teszik a narratívát, a film egy ponton leül. Az epizodikusság mellett akad
néhány semmibe vezető felvetés és olyan ötlet is, ami nem kapcsolódik szervesen
a fő csapásirányhoz – például az Eredetet idéző, elforduló szobabelső inkább
csak ad-hoc látványelem, igaz, annak kiváló.
Az alkotók tehát ezúttal kissé
sokat markoltak, a játékidő nagy részében mégis könnyen bele lehet feledkezni az
Átjáróházba, amelynek ráadásul a tanulsága sem érződik közhelyesnek. Az igaz
szerelem legyőzi a halált is, és még a legelveszettebb szerencsétlenről is
kiderülhet, hogy kiválasztott, ha nagy nehezen rájön, hogy mire; a film egyedi
körítéssel, meglepő utakon jut el ezekig a megnyugtató megoldásokig. A csetlő-botló
és elvarázsolt Krisztián a Zanox
főhőséhez hasonlóan válik felnőni képtelen figurából szerelmes akcióhőssé – egy
jóval nagyobb volumenű produkcióban. Bárnai Péter – aki bizonyára megosztó
választás lesz a főszerepben – Rujder Viviennel együtt magabiztosan vezeti a
filmet, atipikus párosuk üdítően furcsa. Ahogyan az egész Átjáróház is: a film legnagyobb erénye, hogy mer szokatlan lenni,
felvállalva, hogy az ismeretlen műfaji koktél sokak gyomrát megviselheti.
Karácsonyi romantikának túl sötét, fantasynek túl földhöz ragadt, horrornak túl
bohókás, de mindenképp mellette szól, hogy nem láttunk még ilyet és
valószínűleg nem is fogunk egyhamar.
Átjáróház – magyar, 2022. Rendezte: Madarász Isti. Írta: Veres Attila. Kép:
Garai Gábor. Zene: Pacsay Attila. Producer: Muhi András és Ferenczy Gábor.
Szereplők: Rujder Vivien (Ági), Bárnai Péter (Krisztián), Varga Veronika
(Juli), Kulka János (Boncmester), Kútvölgyi Erzsébet, Dobó Kata, Galla Miklós.
Gyártó: FocusFox. Forgalmazó: InterCom. 90 perc.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2023/01 55-55. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15615 |
