Kránicz Bence
Sokan tudják, hogy hatvan éve, 1962 októberében mutatták be az első James Bond-filmet, arra viszont kevesebben emlékeznek, hogy az év decemberében az első James Bond-képregény is megjelent. Így rögtön két adaptáció is sikert arathatott, noha a képregény inkább volt a Sean Connery-féle Dr. No feldolgozása, mint Ian Fleming regényéé. Évtizedekig aztán csak az aktuális Bond-filmek képregényváltozatai jelentek meg, önálló sorozatra a kilencvenes évekig kellett várni. Hiába írta a szekérderéknyi Batman-füzetet jegyző Doug Moench az első történetet, a Dark Horse kiadó nem tudta sikerre vinni a rajzolt 007-est, és Fleming jogörökösei végül csak a 2010-es évek közepén szánták rá magukat, hogy újra megállapodjanak egy képregénykiadóval.
A Dynamite azóta futó sorozatának első két kötete idén jelent meg magyarul. Megint csak egy neves író, Warren Ellis munkájáról van szó, aki polgárpukkasztó, anarchista lendületű művei (Transmetropolitan, Nextwave) mellett közönségkedvenc szuperhőscímeken is dolgozott, mielőtt szexuális visszaélések miatt néhány éve ki nem vetette magából a szórakoztatóipar. A James Bond félúton van a szerzői és a megrendelésre készült munkái között, kicsit közelebb az utóbbiakhoz: magas fordulatszámon pörgő akcióképregény, amelynek a hangneme ugyanakkor enyhén parodisztikus, mintha Ellis egyszerre tartaná be és nevetné ki a Bond-sablonokat. A Vargr alcímet viselő, első történetben különösen fájdalmas halált okozó, szintetikus kábítószerek, a folytatásban (Eidolon) áruló kormányügynökök után nyomoz a főhős, aki kicsit kevesebbet udvarol, viszont többet gyilkol, mint ahogy általában megszokhattuk. Ellis James Bond-olvasatának leglátványosabb jellegzetessége alighanem a filmekét jócskán felülmúló brutalitás, Jason Mastersnek például többször is meg kell rajzolnia, hogyan robban ki az emberi testből Q speciális, becsapódás után nyolcfelé hasadó pisztolygolyója. Még szerencse, hogy a nagy erőszakoskodás közben feltűnnek kedves Bond-mellékalakjaink, Moneypennytől Felix Leiterig, a főhős pedig éppen olyan gátlástalan és nagyvonalú, mint amilyennek a rajongói szeretik. Nekik aligha érdemes kihagyniuk a képregényes James Bondot, pláne, hogy a Daniel Craig nevével fémjelzett filmek befejezésével a moziban egyhamar biztos nem találkozunk a 007-es ügynökkel.
Tudjuk, hogy James Bond engedélyt kapott gyilkolni, ezért nála az ilyesmi fel sem tűnik, de a legtöbb műfajban nem fogadjuk el ennyire könnyen, ha a történet hőse folyamatosan embereket öl. Márpedig Alessandro Simonetti, A szemek és a sötétség szépreményű, fiatal festőművésze egy tragikus baleset után megszállottan a halál közelségét kezdi keresni, olyannyira, hogy a gyilkosságtól sem riad vissza. A Dylan Dog és a Nathan Never írójaként nevet szerzett Gigi Simeoni a 20. század első évtizedébe kalauzol első hosszabb, önálló képregényében, a történelmi pszichothriller hősei pedig feltűnően sokat emlegetik a modern képzőművészeti áramlatokat, főleg a készülődő futuristákat. Ahogy Alessandro egyre ellenszenvesebbé válik az olvasó számára, úgy emeli mellé az író egyenrangú főhősként De Vitalis rendőrfelügyelőt, a legújabb nyomozati módszerek lelkes hívét.
A szemek és a sötétség a remekmű kulcsát a gyilkosságban meglelő, őrült művészek történeteinek sorába illik, Roger Corman (Egy vödör vér), Herschell Gordon Lewis (Color Me Blood Red), vagy éppen Dan Gilroy (Bársony körfűrész) filmjei mellé. Az olasz miliő és a krimiből, a thrillerből és a horrorból egyaránt merítő műfaji egyveleg viszont mindenekelőtt a giallókat juttatja eszünkbe, Simeoni képregényében pedig ugyanúgy kulcsfontosságú a tekintetmotívum – a megfigyelés gyakorlata és a felismerés katarzisa –, mint Dario Argento rendezéseiben. Bár A szemek és a sötétség stílusa sokkal visszafogottabb, mint a Mélyvörös vagy az Opera költői izzása, Alessandro nemcsak a tébolyult művészhősöknek, hanem e filmek sorozatgyilkosainak is közeli rokona.
Warren Ellis – Jason Masters: James Bond 1–2. Színes, puhafedeles, 2x152 oldal. Kiadó: Vad Virágok Könyvműhely.
Gigi Simeoni: A szemek és a sötétség. Fekete-fehér, puhafedeles, 298 oldal. Kiadó: Anagram.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2022/12 64-64. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15613 |
