Varró Attila
The Menu – amerikai, 2022. Rendezte: Mark Mylord. Írta: Seth Reiss és Will Tracy. Kép: Peter Deming. Zene: Colin Stetson. Szereplők: Anya Taylor-Joy (Margot), Ralph Fiennes (Slowik), Nicholas Hoult (Tyler), Aimee Carrero (Felicity). Gyártó: Alienworx / Hyperobject Industries. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 106 perc.
Vélhetően a Squid Game hajmeresztő sikere óta az antikapitalizmus kísértete járja be a filmvilágot: ha már a Mrs. Harris Párizsba megy bájos gerontokomédiáját is áthatja a Capra-féle osztályharcos idealizmus és néhány magvas marxista közhelyből Arany Pálma sarjadhat, ha kellő mennyiségű milliomosfossal trágyázzák, a 21. századon eluralkodó kleptokrácia méltó büntetése immár olyan nézőcsemegének tekinthető, amelyre kortól, világnézettől és pártállástól függetlenül mindenki örömmel befizet. Felső-Hollywood a Covid óta kóstolgatja a témát (esküvői slashertől klíma-szatíráig), de főételként elsőként A menü tálalta fel a multiplex-nagyközönségnek: ezúttal egy lakatlan szigeten működő elit étterem válik börtönévé, kínkamrájává és vesztőhelyévé egy maroknyi dúsgazdag parazitának, ahol az egyre véresebb fogásokra épülő tortúrában a büntető mester-séf egyetlen ellenfelévé egy kizsákmányolt, ám roppant élelmes szexmunkás válik.
A menü kiszámítható és elkoptatott thriller-cselekménye legfeljebb egy sokatmondó társadalmi tanulságtól válhatna izgalmassá, ám Mark Mylord rendező – akinek szerény életműve kizárólag népszerű komikusok imázs-szolgáló bérmunkáiból áll – eleddig akkor került legközelebb a társadalombírálathoz, amikor Ali G-vel lerántatta Erzsébet királynő bugyiját. Így aztán a néhány kötelező tiszteletkörön túl (mint a Sziget-fogás öko-kannibalizmusa vagy a Férfibolondság-fogás metoo-feketelevese) inkább egyfajta bizarr auteur-kritika menti meg a sztorit a szimpla gazdagszadizástól – mintha csak a Fantomszál kulináris paródiáját látnánk, amelyben Fiennes zamatzsenije (ön)pusztító ámokfutása során a pusztán önnön presztízsét szolgáló Szerzővel számolna le, aki ahelyett hogy minden egyes nagyipari sajtburgerbe belesütné a lelkét, művészetét a luxusfogyasztók, kritikusok és sztárkollégák szűkkörű, ámde roppant hálátlan krémjére pazarolja.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2022/12 60-60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15612 |
